Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

azon a szükséges fundamentumot, valamint az ideigleni hidat is (ha az emlék szigetre jőne) felépítetni: 's azt ön költségén lesz gondjai alatt felállítni úgy, hogy a' fennt meghatározott napon egészen készen álljon." A szerződés záró részében a Kisfaludy Társaság jelezve, hogy a mellszobrot már kifizette, öt szakaszra bontva vállalta Ferenczy művének kifizetését: az első négy időpontban (1834. július 13., szeptember 29., 1835. január 1., április 24.) 600-600 Ft-ot, az emlék befejezésekor és leleplezése után 1000 Ft-ot. (A szerződést a megbízó részéről Bugát Pál, Bajza József és Schedel Ferenc írta alá.96)

A két szerződésből kiderül számunkra, hogy a mellszobrot Ferenczy 1834 első felében elkészítette, azért a 600 forintos honoráriumot a második szerződés megkötéséig meg is kapta, ezért szerepelt az eredeti 4000 Ft helyett már csak 3400 Ft a végső megbízásban. Az emlékmű elkészülésének határideje is módosult, hiszen az első szerződés hátoldalán 1834. november 21-e szerepelt, igaz azzal a kiegészítéssel, hogy „a mennyire lehet", míg 1834 júliusában már egy évvel későbbre (1835. november 21.) tűzték ki a szobor leleplezését.

Ez a szükséges összeg előteremtésével függhetett össze, azaz azzal, hogy a szerződések megkötésének idején még nem állt a Társaság rendelkezésére a szükséges anyagi fedezet, mert bár a gyűjtés az 1831. januári felhívás után elindult, a tervezett eredményre még egy ideig várni kellett. A gyűjtésről, amely elsősorban gyűjtőíves rendszerben folyt, illetve annak állásáról a Kisfaludy Károly emlékére és munkáira ügyelő társaság, ahogy ígérte, rendszeresen beszámolt. Az első tudósítás 1832. március 28-án jelent meg (március 21-i keltezéssel) a Jelenkor című lap mellékletében, az Értesítőben a gyűjtők névsorával és adományaikkal, mint a társaság tagjai fogalmaztak: „nyilvános megnyugtatásul, köszönetül és buzdításul". Ennek alapján azt láthatjuk, hogy a gyűjtés első évében leginkább a Társaság tagjai indítottak gyűjtőívet. De gyűjtött a célra például Czuczor Gergely és Kölcsey Ferenc is. A legtöbb adakozót Dankó János Arad vármegyei levéltárnok jegyezte, a legnagyobb összeget a kezdeti időszakban Schedel (Toldy) Ferenc gyűjtötte, magát is beszámítva tizenegy adakozóval, igaz ezek között olyan nevek szerepeltek, mint például Fáy András, Jósika Miklós, Helmeczy Mihály, Tasner Antal és Teleki József gróf, az Akadémia elnöke. 7 A gyűjtés összesen 1610 Ft 35 kr-t hozott, amiből 748 Ft 5 kr. volt a ténylegesen befolyt összeg, a többi „csak" megajánlott, aláírt adomány volt. E tudósításból azt is megtudhatta a közvélemény, hogy Kisfaludy Károly még ki nem adott munkái mikor, illetve milyen ütemben fognak megjelenni, és azt is megígérték a Társaság tagjai, hogy a Kisfaludy-emlékmű felállítása után egy füzetben majd megjelenik az adományozók teljes listája a szobor leírásával és rajzával.98 (Ezt az ígéretet végül nem sikerült betartani.)

96 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 4080/942. A szerződés mindkét példányában megmaradt, a Kisfaludy Társaságé az MTA KIK Kézirattárában (Tört. 2-r. 13/b. 3. sz.). Ez utóbbin feljegyzésre kerültek a Ferenczynek járó kifizetések (ráták): 1834. július 13-án 600 ezüst Ft, szeptember 29-én, október 30-án, majd 1835. április 24-én 600-600 Ft, 1835. október 26-án és november 21-én 100-100 Ft, végül 1836. július 26-án 250 Ft. Az első három kifizetés (1833. december 22., 1834. február 4. és 17.) egy másik fizetési jegyzékből derül ki (uo. 10. sz.).

97 Első tudósítás azon ajánlásokról, mellyek a' Kisfaludy Károlynak állítandó emlékre hazafilag tétettek. Értesítő 1832. 21. sz. március 28.47-49.

98 Uo. 49.

52