Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben

biztosítása érdekében. Néhány nap múltán a jelentésből olvasható, hogy a tárgyak jórészt a diákszobákban használatban vannak, elszállításuk akadályozná a diákotthon működését. Döntően 19. századi bútordarabokról volt szó, amelyeket Sárospatakon a múzeum állandó kiállításában felhasználni nem lehetett, raktározásuk hely hiányában nem volt tervezhető.4

1950 júniusában tévedésből Budapestre, az Országos Levéltárba szállították a Bretzenheim család Vármúzeum őrizetében lévő levéltárát, melyet visszaküldték. Ez valójában a Bretzenheim és Windischgraetz család levéltára, 18-20. századi anyag. A múzeum az épülettel együtt vette át 1950-ben a Vörös-toronyban őrzött anyagot, körülbelül 4 m3 ömlesztett iratot. A fele a földön, a fele szekrényekben volt. A Levéltárak Országos Központja képviseletében 1951 februárjában dr. Fügedi Erik megtekintette a dokumentumokat. Döntése alapján 25 ládában az Országos Levéltárba szállították 1952-ben. A csomagolást a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Közlevéltár munkatársai végezték.4'

Bakó Ferenc a határmenti együttműködés jegyében 1950. december 31-én kereste meg a kassai múzeum igazgatóját. A válasz (1951. január 24.) meglepetés volt számára: Márkus Mihálytól érkezett. Bakó Ferenc a háború előtt a Néprajzi Múzeumban együtt dolgozott vele, Márkus időközben Kassán a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgató-helyettese lett. A kapcsolatfelvételen túl felvetette a Rákóczi-relikviák sárospataki átadásának lehetőségét.4

Az 1950 nyarán-őszén zajlott épületfelújításhoz kapcsolódó várbéli ásatásból kerültek a múzeum gyűjteményébe az első régészeti anyagok, főleg kerámia, amelyek két nagy szekrényt töltöttek meg. A szerveződő múzeum levelezett a régészeti területek védetté nyilvánítása ügyében is, listát állítva a legjelentősebb lelőhelyekről.4' Az 1951-ben Bodrogkeresztúrban és Sárazsadányban lefolytatott rézkori ásatás leletanyagát is Sárospatakra szállították. A bodrogkeresztúri ásatást Patay Pál, a sárazsadányit Risztics Emília vezette. Bakó kérte a nevezettek kiküldését az anyag leltározása végett.4 A tárgyak a feldolgozás alatt végleg elkerültek a múzeumból más intézményhez.'

Már a múzeum első évében megindult a gyűjtemények (történeti, néprajzi) gyűjtés általi gyarapítása. Bakó Ferenc 1950. október 18-án a Sárospataki Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának írta: „A múzeum rendeltetése a történelmi múltból a Rákóczi kort, a közelebbi múltból pedig a dolgozó néposztályok küzdelmes életét bemutatni. Múzeu- 45 46 47 48 49 50

45 SRMA.Mtd. 83-1951.

46 SRM A.Mtd. 30-1950., 88-1951., 47-1952.

47 SRM A.Mtd. 45-1951., 78-1951.

48 SRM A.Mtd.120-1951. Ezek: Hercegkút község határában a Pogány kút dűlő (neolit), Komlós- ka község határában Puszta vár (középkor). Regéc község határában a vár (középkor és újkor), Füzér község határában a vár, Tolcsva község határában a Várhegy tető, Sárospatak nagyközség belső területén a Rákóczi-kastély egész parkja, Hécén a volt Szent Klára apácák volt kolostorának területe, Pácin községben a 16. századi Mágóchy-Sennyey-kastély parkja, Vajdácska községben a templomdomb. Továbbá: 10-1951., 95-1951.

49 SRM A.Mtd. 50-1951., 171-1951., 177-1951.

50 Gál-Mlakár Viktor: Régészeti emlékek Sárazsadány múltjából. In: Sárazsadány. Szerk.: Tamás Edit. Sárospatak, 2010. 23-51.30-31.

135