Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben

műnk célkitűzése tehát gyökeresen különbözik az elmúlt népelnyomó rendszerek ilyen jellegű intézményeitől: nemcsak az uralkodó osztály, hanem a kizsákmányolt tömegek történetét is megeleveníti, hogy érzékeltesse a történelem legnagyobb mozgató erejét, az osztályharcot [... ] A dolgozó nép történetének tárgyi emlékeit a mi feladatunk összegyűjteni, és megőrizni az utókor számára.

Ennek érdekében felkérem a Végrehajtó Bizottságot, szólítsa fel a községek közigazgatási vezetőit, hogy a községházákon található, az elmúlt társadalmi rendszerekből fennmaradt tárgyakat jelentse be, majd szolgáltassák be a sárospataki Vármúzeum vezetőjének..Fel is sorolta azokat a tárgyakat, amelyek előkerülésére számítani lehetett/1 „Az én feladatom a környék néprajzi anyagának felgyűjtése, tehát egy olyan néprajzi raktár felállítása, melyből időszaki, néprajzi kiállításokat lehet rendezni [...] A műemlék helyreállítás és a kiállításrendezés munkája erősen a múzeumhoz kötött, alig tudtam innen kimozdulni. Ebben az évben - írta Bakó 1951 februárjában - viszont már sokkal több időt fordíthatok majd néprajzi gyűjtésre." 1951 januárjában megérkezett a Magyar Tudományos Akadémia Állandó Néprajzi Bizottságának felhívása, mely a magyar néprajztudomány ötéves tervének átdolgozása kapcsán született. A munkaközösségek munkájának összehangolására a Balassa Iván, Barabás Jenő és Tálasi István által jegyzett levél szólított fel.

A múzeum gyűjtőterületének megismerése céljából 11 településen végzett felderítő gyűjtéseket, köztük Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen is. Munkája segítésére 1950. november 14-én 3 hónapra kölcsönbe kapott 1 darab Zorkij típusú, a MúMOK tulajdonát képező fényképezőgépet. 1951 őszén ugyancsak Sárospatakon volt kölcsönben a gép. A következő állomáshelye a győri múzeum volt/ “

1950 folyamán a múzeum néprajzi gyűjteménye 121 darab tárggyal gyarapodott. Ebből 34 darab ajándékozás, a többi vétel útján került a múzeum birtokába. 1282 forint 50 fillért fordítottak vásárlásra. A 34 ajándékként bejegyzett tárgyat a debreceni egyetem Néprajzi Tanszékének vezetőjével és két tagjával közösen végzett gyűjtőúton vásárolták intézeti pénzből, s ezeket tovább ajándékozták a múzeumnak.

Bakó fontosnak tartotta Kis-, Nagy-, és Vágáshuta már megszűnőben lévő vándoriparos emlékeinek, a sárospataki malomkőbányászat, a hollóházai kőedénygyár, a bodrogközi népviselet (Cigánd, Karosa), a hegyközi szénégetés, mészégetés (Komlós- ka), az olaszliszkai kapás bál, a vágáshutái kéregmunka, a bodrogközi agrárszocialista mozgalom, a magyar és a szláv lakosság együttélése, a hegyaljai szőlőművelés, a hegyközi fakitermelés és famegmunkálás, a bodrogközi halász-pákász életmód írott és tárgyi anyagának gyűjtését. Gyűjtőmunkáját Román János (kerámiagyűjtés) 51 52 53

51 SRM A.Mtd. 153-1950. „Régi iratok, szerződések, határjárások, jegyzőkönyvek, anyakönyvek, jegyzékek; A község belsőségét vagy határát ábrázoló régi térképek; Csoportos vagy egyéni fényképek, rajzok a testületek tagjairól; Régi pecsétek; Fenyítő eszközök: kaloda, deres, bilincs; Közigazgatási jelvények: a bíró, kisbíró, esküdtek jelvényei: bot, kalap, szék; éjjeli őr felszerelése: fokos, fejsze, bot, alabárd, kürt; Régi útjelző táblák, bírói tábla; Községi adórovás; Régi irattartó ládák, pénzes ládák; Régi zászlók; Gyűlésekre szóló behívótáblák; Hivatalos gyűléseken használt fa-, üveg-, cserép-, vagy fém- edények (kannák, kancsók poharak)."

52 SRM A.Mtd. 181-1950., 188-1950., 97-1951.

53 SRM A.Mtd. 1-1952.5-1952.

136