Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban
A talpas kereszt óbudai eredetének konstruálásában az is közrejátszhatott, hogy Bonfini éppen az óbudai Szent Péter prépostság történetének ismertetésekor jegyezte fel azt a hagyományt, miszerint a templom díszítésében görög mesterek is részt vettek.3'’ Ezt az adatot akár a plébános, akár a Beniczky család, de maga Jankovich is ismerhette, s talán hatással volt valamelyikükre, amikor megszőtték a keresztet övező eredetmondát. A Jankóvich-féle lajstromban a következő tétel (Om. Jank. 168.) is egy furcsa műtárgy lehetett, már amennyire a leírásból megítélhető. ’ Egy régi ezüstkereszt volt, öntött, különböző figurákkal, omamensekkel és feliratokkal díszítve, ez utóbbiak részben görög, részben rác nyelven íródtak, de egy részük ismeretlen betűkből állt. A hátul- só rész négy csúcsán a levegőbe nyúló betűk között kék zománc díszítette, négy sarkán egykor gyöngyöket tartalmazó foglalatok voltak láthatók. Eredeténél itt egy olyan helyszínre hivatkoztak, ahol görög szerzetesnők éltek: állítólag a Pentele sziget egykor „Tykos"-nak mondott részén álló kolostor romjai közelében a kolostori temetőből került elő.36 37 38 39 40 Ennek a keresztnek az azonosítása még várat magára. A Jankovich-gyűjteményből származó keresztek többsége szerepelhetett az 1884-es ötvösmű kiállításon is, de a roppant szűkszavú katalógus alapján az egyes tételek pontos azonosítása nem lehetséges.3 A bő egy évtizeddel későbbi millenniumi tárlaton főképp magángyűjtők és egyházi kincstárak anyagából válogattak „áthoszi" és egyéb ortodox kötődésű műtárgyat, a Nemzeti Múzeum szóban forgó műtárgyai nem szerepeltek.4" 36 „Azt mondják továbbá, hogy a bolgárokkal még a boldog Imre halála előtt zajlott le ez a háború, mikor is a király és a királyné a fiukkal együtt elment Óbudára [...]; észrevették, hogy az igaz istennek itt semmiféle temploma sincsen, amelyben kegyes szertartások folynának, ezért elhatározták, hogy haladéktalanul kolostort és templomot építenek, amelyet bőkezűen ellátnak adománnyal, és a mennyei Péternek és Pálnak szentelnek. Mindenféle mestert hívtak Görögországból, hogy jeles művet hozzanak létre; tekintélyes fizetségért mindenfelől szobrászokat és képzőművészeket szerződtettek." Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Bp., 1995.257. 37 „168.) Crux argentea vetusta, labore fusorio efficta, diversis figuris, ornamentis et inscriptionibus, partim e' graecis, partim rascianicis, partim etiam ignotis litteris constantibus, decorata, et ab harum linguarum peritis explicanda. - In 4 extremitatibus partis posterioris inter prominentes in area litteras encaustum ceruleum insitum est, ex cuius 4 angulis stylus, insertis olim unionibus deserviens, visitur. - Inventa est in ruderibus templi et coemeterii claustri Monia- lium in insula Penteleiensi, olim Tykus dicta. Ponderat unius semiunciae quindecim decimas sextas. (15/16)" 38 A dunapentelei görög kolostor történetéről: Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (1975) 7—42.9-15. 39 A II. terem 2. szekrényében tíz darab kereszt szerepelt, amelyek közül (33-42. számű) 1 darab volt „ezüst, öntött munka", 6 darab „ezüst sodronymunka, faragott fa betéttel", „közülük 4 zománczos". 17-18. századra datálták, néhányon görög, néhányon viszont szláv felirat volt olvasható. Kettő volt a Nemzeti Múzeumé (33., 34.). L. A magyar történeti ötvösmű-kiállítás i. m. 22-25. 40 Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás. A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa, Közrebo- csájtja a Történelmi Főcsoport Igazgatósága, II. Füzet (A Renaissance-épület földszintje) (1835- 5240. számig). Bp., 1896. 5., 8., 13., 209.; Mihalik Józsefi Az ötvösség emlékei a renaissancétől a XVIII. század végéig. In: Magyarország történeti emlékei, az 1896 évi ezredéves orsz. Kiállításon. Szerk.: Szalay Imre. Bp., 1896.301-323. 84
