Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Terdik Szilveszter: Posztbizánci miniatűr faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumban

Későbbi gyarapodás Keresztek fémkeretben, fémkeresztek

A 19. század közepétől az első világháború végéig tovább gyarapodott a Nemzed Múzeum posztbizánci anyaga, alapvetően közvetlenül magánszemélyektől vagy műkereskedőktől vásárolt tárgyakkal." Vannak persze kivételek is. A leltárkönyv bejegyzése szerint egy talpas keresztet az 1848-49. évi szabadságharc idején a románoktól Nagyszebenben foglalt le a magyar kormány bizottmánya, s ajándékként küldték el még 1849-ben a Múzeumba.41 42 (15. kép) Erdélyi eredetének és gazdag zománcdíszítésének köszönhetően ez a mű vált a legismertebb és legtöbbször publikált „áthoszi" darabjává a gyűjteménynek.4'

A kereszt hatszögű átmérővel rendelkező szárának oldalain görög felirat olvasható, amely szerint ezt a keresztet Pharoszi Leontiosz, a Vatopedi monostor szerzetespapja díszítette 1735 decemberében.44 45 46 47 A műtárgyat elsőként ismertető Pulszky Károly még nem fordíttatta le a feliratot és nem oldatta fel a végén szereplő görög betűs évszámot, de stílusa alapján mégis a 18. századra datálta.41 Negyedszázad múlva, a keresztnek önálló tanulmányt szentelő Supka Géza a művet készítő mesterre vonatkoztatva értelmezte a feliratot, ennek köszönhetően Leontiosz szerzetesben az alkotót vélte felismerni. Közel száz év múlva Kolba Judit foglalkozott újra ezzel a kereszttel, szakkatalógusában a zománcdíszítés és a faragvány stílusa alapján inkább a 17. századi datálás mellett tört lándzsát, a feliratot pedig egy javítás emlékének véli.

Leontiosz szerzetes neve nem ismeretlen a történeti irodalomban. A nagyszebeni görög kereskedőkompánia ugyanis a 18. század elején éppen az áthoszi Vatopedi monostorból hívott papokat, hogy az itteni ortodox hívek lelki ellátásáról gondoskodja41 A gyűjtemény gyarapítástörténetéről, a műkereskedőkről: Gerelyes Ibolya-Kiss Etele-Kiss Erika: Az Ötvösgyűjtemény. In: A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk.: Pintér János. Bp., 2002.195-221.

42 MNM Leltárkönyv 1846-1856. 64-65.

43 ltsz.: 1849.11. Rövid leírása, és a szárán lévő görög felirat betűhív közlése: A magyar történeti ötvösmű-kiállítás i. m. 24.; Pulszky, Charles-Radisics, Eugène-Molinier, Emile: Chefs d'oeuvre d'orfèvrerie ayant figuré à l'exposition de Budapest. Paris, 1900. 111-112. Az eredetére vonatkozó leltárkönyvi bejegyzést közli, a tárgyat részletesen leírja, ikonográfiáját értelmezi: Supka Géza: Áthoszi vízszentelő kereszt a N. Múzeumban. Archaeologiai Értesítő 29. (1909) 207-218. Újabb leírása és datálása: H. Kolba Judit: Liturgische Goldschmiedearbeiten im Ungarischen Nationalmuseum 14.-17. Jahrhundert. (Catalogi Musei Nationalis Hungarici. Series Medievalis et Moderna I.) Bp., 2004. 79-80., Abb. 115.

44+0 TIMIOC / OYTOC ETATPOC // KEKOLMH; / TAI AALIANH // AEONTIOT / IEPOMON AXOT // B ATO / LIEAINOY // TOT EK / ITAPOY // A'PAE / AEKEMB

45 A magyar történeti ötvösmű-kiállítás i. m. 24.

46 Supka G. i. m. 208.

47 H. Kolba J. i. m. 80.

85