Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben
uralkodni képtelen, nem mindig tévedhetetlen királyné nézőpontja olykor egyenesen torz képet ad egy adott eseményről, amit saját érdekei, helyzete, indulatai határoznak 30 meg. Ugyanakkor Izabella jóslatainak kettős éle van. A szakralitás keretei között mozogva valóban a középkori uralkodói házakból kikerülő szent asszonyok, prófétanők hagyományát idézik meg ezek a jóslatok, hiszen Izabella magukban a jóslatokban is Istent és a szenteket hívja tanújául. A szakrális nyelvi kifejezések azonban önmagukban nem biztosítják a jövendölő megítélést, csak annak szándékát, hogy miként akar fellépni. Igaz ugyan, hogy az átokmondás gesztusával szorosan kapcsolódó rontás képzetek bevonhatóságának lehetősége ellenére Izabellát nem éri a korabeli politikai diskurzusban, vagy a 19. századi regényben a boszorkányság vádja, ám annak ténye mégis kicsit árnyalja ezt a képességet, hogy a jóslatok egyben fenyegetően is hatnak, és magát a jóslatot átokszerűvé teszik. A jövőbe látás, főként az átokmondás tekintetében a transzcendens világok alakja, így a boszorkány hiedelemkörével is összeköthető. A jósnő és a boszorkány alakja egyaránt köthető a mediátori hiedelemkörhöz, ahogy a kettejük közötti kölcsönhatás is megfigyelhető funkciók és képességek tekintetében. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a jövendölés képességében a boszorkányságot feltételezhetjük itt, azonban a történeti források vonatkozásában, a más Izabellához köthető „vádak" mellett már más a helyzet. A boszorkányság, a démoni eredet vádja több közvetett módon is megjelenik, visszatükröződik Izabella ábrázolásában. Ide tartozik a korabeli történeti források kapcsán már említett tánc különös élvezete, a hedonista életmód, a felfokozott szexuális vággyal párosult sorozatos udvarbeli hódítások, lengyel férfiakból álló hárem tartása, s az abortuszok vádja is. Ami azonban ezeknél a jellemzőknél a hiedelemalak hatását illetően sokkal gyanú- sabb lehet, az a halálával szinte egy időben történő különös természeti jelenségek és katasztrófák leírása Istvánffy krónikájában: „Ez az esztendő egyébképpen is élésre való szükséges dolgoknak vékony termésével és gyümölcstelenségével, de főképpen bor nélkül jedzésképpen igen szűk volt, holott a szőlőtőből kijövő bimbókat és leveleket azelőtti esztendőben Pünkösd havának hetedik napjakor a zúzmaráz szokás kívül elsütötte volna. Miskolc városánál is öt igen nagy emberfejnyi verhenyős sárga és vasrozsda színű, nehezet nyomó s kénkőszagú kövek estenek vala az égből, holott az tiszta ég hirtelen villámással s mennydörgésekkel és rettenetes égiháborúval hirtelen beborult, és azok ismég igen kicsiny idő alatt megszűntének volna." ' A kapcsolatot nyelvileg csupán úgy fejezi ki a szerző, hogy a továbbiakban is kiemeli, hogy az események ugyanabban az évben történtek, és közvetlen ezen idézett részlet után írja le Bona Sforza, Izabella és Rokszolána - Hürrem szultána - halálát, holott Izabella halála valójában egy évvel későbbre tehető. Ez az időrendbe sorolás általi ok-okozati viszony felállítása szillogisztikus jelentést eredményez, kapcsolatot 30 31 30 Hites Sándor: Prognózis és és anakronizmus. A Zord idő, mint politikai példázat. In: Hites Sándor: A múltnak kútja. Tanulmányok a történeti elbeszélés köréből. Bp., 2004.48-49., 55., 70. 31 lstvánff}! M. i. m. 289-290. 35
