Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben

mutat a társadalmi és természeti események között, ami egy krónikaírói sajátosság.5" A korban, a természeti katasztrófákban és különös égi jelekben, a nagy hatalommal rendelkező, gonosznak tartott személyek tetteinek következményét, vagy a hamarosan elkövetkezendő halálukat látták és próbálták bele láttatni. így volt ez például a Báthori dinasztia egyes tagjai kapcsán is.3

Valamint a patologikus gondolkodás keretei között kiterjedt hagyománya volt annak, hogy a boszorkányokat - a boszorkányoknak tartott asszonyokat - az egyéni és természeti katasztrófák okozóiként tartották számon, amely hiedelmek aztán visszaköszöntek a kor református-katolikus hitvitáinak nyelvi kifejezéseiben, végül visszahatottak magukra a hiedelem-elbeszélésekre is.32 33 34 35 Izabella esetében az olyan forrásanyagokban érhetőek tetten ezek a kölcsönhatások, ahol az istentelenséget összekötötték a felekezeti kérdésekkel és Izabella természetének azon vonásaival, melyek boszorkányságot is sejtettek magukban: tehát a korábban már idézett Gyalui Torda és Forgách szövegekben is.

Donna di palazzo

Izabella jelleméről, magánéletéről, a benne lejátszódó érzelmekről számtalan olyan történetíró, emlékíró alkotott véleményt, akik személyesen is ismerték. Ezek a „visszaemlékezések" azonban mind különböző szempontból, szándékból és célból íródtak, műfajilag is sokszínűek, továbbá tartalmilag is markánsan különböznek egymástól. Ez azonban nem csupán a szövegek alkotóinak eltérő mentalitását, érdekeit, kapcsolathálóit mutatja. Ezek az információk hozzáférhetetlenek, tényszerűen soha senki kapcsán nem lehet leírni őket. ’ Ehelyett inkább csak azt mondhatjuk el, hogy milyen szerepeket kényszerítettek a királynéra, és irályén szerepeket akart ő a magáénak tudni.

Ha azonban az őt ért korabeli kulturális hatásokat és nevelést, származását, műveltségét, kapcsolatrendszerét és sorsának alakulását nézzük, talán van egy mindenek felett álló sajátossága, amit mindennél nagyobb bizonyossággal hozzá rendelhetünk, s amiből részben megítélésének kettősége is eredhet. Ez pedig a reneszánsz udvari kultúra és életkörülmények iránti ragaszkodása és vágya, amelynek mintáját a magyar királyi udvar egyes hagyományait is átörökítve sikerült is kialakítania Kolozsváron.36

Ehhez azonban azt kellett elérnie, hogy jogilag és gazdaságüag mindenkitől független legyen, azaz tejhatalommal rendelkezzen. Erdélyi uralkodása ugyan konfliktusos volt, és néha átmeneti kompromisszumokra kényszerült, de alapvetően elérte,

32 Tóth G. P. Esemény, biográfia, nyilvánosság i. m. 140.

33 Uo. 162-163.

34 Tóth G Péter: Boszorkányok, kísértetek, ördögi megszállottak. Politikai látomások és boszorkányüldözés Erdélyben, az 1580-as években. In: Démonok, látók, szentek. Szerk.: Pócs Éva. (Tanulmányok a transzcendensről. VI.) Bp., 2008. 69-100.

35 Cohen, Thomas V.: Hogyan meséljünk el egy reneszánsz gyilkosságot? In: Narratívak 8. Elbeszélés, kultúra, történelem. Szerk.: Kisantal Tamás. Bp., 2009. 265-277.276-277.

36 Pálffi/ Géza: Mi maradt az önálló királyi udvarból Mohács után? In: Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Szerk.: G Etényi Nóra-Hom Ildikó. Bp., 2005.45-59.55.

36