Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
I. TANULMÁNYOK - Steinmacher Kornélia: Az idegenből jött uralkodónő. Jagelló Izabella (1519-1559) alakja a magyar kulturális emlékezetben
amiről a korabeli orvosi feljegyzések beszámolnak: eszerint a királyné elvérzett.19 20 Míg az első forrás egy törvénytelen gyermek eltitkolásáról számol be, addig a második forrás egyenesen azzal vádolja Izabellát, hogy János Zsigmondnak rossz anyja volt, és uralkodásra alkalmatlan jellemét az anyjának köszönheti az ország. Ez talán a legsúlyosabb vád: a magyar király anyjaként elhanyagolt feladatkör sejteti, hogy Izabella a bűnbak szerepét tölti be abban a tekintetben, hogy őt okolja a történetíró mindazért, ami János Zsigmond uralkodása alatt a királlyal szemben kifogásolható. így ha korai halála miatt nem is léphet fel rossz tanácsadóként, a neveltetés szempontjából anyjához hasonlóan mégis csak rossz hatással van a gyermekére, mint későbbi uralkodóra: s betölthetik vele a krónikások a bűnbak szerepét János Zsigmond uralkodását érintő konfliktusok tárgyalásakor. A forrásszövegek harmadik nagy vádköre a fényűző, tékozló, hedonista életvitel: a jeges bor mértéktelen fogyasztása, a tánc szeretete, a hatalmas szexuális étvágy és annak orgiákon való kiélése, a keresztény erkölcsök semmibevétele. Ezen forrásokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy noha az írást a közösségi lét meghatározó médiumának és a közvélemény formálásának tekinthetjük abban a korban, “ ezek a formátumú írások keletkezésük idejében kevés emberhez jutottak el: egy magánlevelezés, egy szerzője halála után két évtizeddel megjelent krónika és egy latin nyelvű munka. Az első szöveg egy embernek, a másik kettő inkább az utókornak szól. Ugyanakkor ezek a szövegek tükrei a korabeli szóbeszédnek is, hiszen a személyes beszámolókban és a „korabeli szakmunkákban" lejegyezték azokat a szóbeli, folyamatosan átalakuló, gyarapodó anekdotákat, melyeket környezetük ismert. Ezt az időszakot a 19. századi irodalmi hagyományban - jelenlegi ismereteim szerint - egyedül a harmadvonalbeli P. Szathmáry Károly örökítette meg, azonban Izabella alakjával kapcsolatban egy kedvezőbb kép kialakítása érdekében drasztikus lépéseket tett. Ilyen például az események kronológiai sorrendjének megváltoztatása. Kendyék és Bebek halálát a királyné halálával egy időbe, ok-okozati viszonyba helyezi. A királyné P. Szathmáry alternatív történetében a fiatalabbik Kendybe szerelmes, halálhírét még képes feldolgozni és elfogadni, de a mások rendelete által holttestén végbevitt megbecs- telenítés látványa következtében végül szörnyethal. Izabella azonban itt sem szenvedélyektől és szeszélyektől mentes asszony, de téves döntései mögött a szerelem és az anyai féltés áll. A mai köztudatban valószínű azért nincs jelen Izabella kettős megítélése, Janus-ar- cúsága, mert a legtöbben Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényén keresztül ismerik. Ez az egyetlen olyan szépirodalmi szöveg, ahol Izabella valójában tökéletesnek mutatkozik. Alakja szinte már nem is evilági, mondhatni „angyali természettel" rendelkezik, miközben nagyon törékeny alkat és érzékeny jellem. Minden más történethez képest itt a leggyengébb a befolyása, a végletekig alkalmatlannak tűnik az uralkodásra. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy itt a feddhetetlenséget többnyire a gyermeki tekintet biztosítja. 19 Barlay Ö Szabolcs: Romon virág. Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról. Bp., 2001. 70. 20 Tóth G Péter: Esemény, biográfia, nyilvánosság. Egy 17. századi természetfeletti jelenség recepciója és a Báthory-klán biográfiájának összefüggései. Korall 13. (2012) 2. sz. 133-166.133-136. 30
