Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
„fejit". Az orosz lövedékek gyújtószerkezete, a „Zünder" alumíniumból készült. Igen kapós portéka volt. Embereink háborús emléktárgyakat, gyűrűket, láncokat, plakettokat stb. készítettek belőle. Készek voltak az életüket is kockára tenni, hogy egy-egy frissen bevágódott lövedék „fejit" megszerezzék. Mintha sejtették volna, hogy évek múlva Szibériában az emléktárgyakért kapott pénzzel az életüket fogják megmente..„37 m! Ahhoz, hogy jobban megérthessük, milyen tárgyakkal dolgoztak a katonák, illetve mennyire volt veszélyes a különféle használt, vagy besült hadianyagok emléktárgygyártásra történő előkészítése és feldolgozása, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tűzszerész- szakértőjéhez, Hatala Andráshoz,* a múzeum lőszergyűjteményének gondozójához fordultunk segítségért, az alábbiakban a vele folytatott beszélgetés összegzése olvasható: „A frontkatonák minden harctéri hadihulladékot felhasználtak, nem vonatkozik erre egzakt szabály. A saját vagy ellenséges nem kilőtt, nem felhasznált hadianyagoktól kezdve a saját vagy ellenséges kilőtt, felhasznált anyagokig mindenhez „hozzányúltak". Az akkori tüzérségi lőszereknek minden olyan eleme megvolt, ami a maiaknak is, tehát: lőszerhüvely, csappantyús csavar, lőportöltet, lövedéktest, belső töltet, a gyújtási lánc elemei, gyújtószerkezet. A töltet lehetett: robbanóanyag, srapnelgolyók, pirotechnikai anyagok, vegyi töltet, gyújtótöltet, röplapok. A kilőtt lőszer lőszerhüvelye a lövegnél maradt, mert az ágyú kivetette. Ez üres, minden pirotechnikai anyagtól mentes, veszélytelen. A lövedékhüvely, a kilőtt lövedék teste, ez a srapnelgránátok működése után egyben marad. Veszélytelen. Más típusú lövedékeknél is részben megmaradhat, mert tökéletlen a robbanás, vagy például a vegyi gránátok esetén csak felreped a test és rózsaszerűen szétnyílhat. Ez is veszélytelen, eltekintve a szennyeződés lehetőségétől. Más esetekben az egyben maradt lövedéktest mindig veszélyes, mert gyakorlatilag egy állva maradt lövedékről beszélünk. A nem háborús területeken, lőtereken és gyakorlótereken az elhagyott hadianyagokkal való bánásmódra a korszakban is voltak utasítások. Volt külön robbantási utasítás az állva maradt lőszerek semlegesítésére. Állva maradt lőszerek szétszerelése mindig veszélyes. Nem tudni, hogy hol szakadt meg a gyújtási lánc. Kibiztosított helyzetű a gyújtószerkezet, vagy még biztosított? A legfontosabb, hogy ismerni kell az adott típust és az egyedi jelek és körülmények alapján kell eldönteni: hogyan szedjük szét, vagy eldönteni: a lőszer „megbabrálása" túl veszélyes, ezért inkább nem szabad hozzákezdeni a szétszereléshez. Azt mindenképpen szóbeszédben átadták egymásnak, hogy melyek azok a típusok, amiket jól bevált módszerekkel újra lehet hasznosítani. De minden esetben marad egy kisebb-nagyobb bizonytalansági faktor. Mindig szerencsejáték kilőtt lőszert szétszedni! Az állva maradt lőszerek szétszereléséhez mindenképpen szükség volt kalapácsra, domira (pontozó, padiátverő), kombinált fogóra. Ez az alapfelszerelés. A „haladó" felszereléshez tartoztak: csőfogók, egyedi körmöskulcsok, satuk-szorítók. 37 38 37 Mészáros Vilmos: Emlékeim az I. világháborúból. (Przemysl ostroma. Toloncúton Szibériába.) Győr, 2003.122. 38 Hatala András tűzszerész, hadtörténész 241
