Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
Csonttárgyak kisebb mennyiségben készültek, jellemzőbb volt felhasználásuk a hadifogságban. A csont megmunkálása a fához, alumíniumhoz viszonyítva nehezebb, több időt, türelmet és szakértelmet igényel. A Ludwigbaka című legénységi front újságban egy rövid leírás szól a játékkészítésről: „A három nagyobbik fiamnak egy csomó gránát- és srapnelhüvelyt, egy kis miniatűr ágyút és gépfegyvert, a két legkisebb gyermekemnek srapnelből csinált csörgőt és egy cuclit csináltam.. A Magyar Nemzeti Múzeum őriz néhány orosz hadifogságban készült magyar játékot, így kézzel festett magyarkártya-paklit, dominót, agyagból égetett kirakós játékot, illetve néhány karikatúraszerű katona figurát. Markovits Rodion Szibériai garnizon című könyvében egy lőszerből készített síp majdnem a főhős halálát okozza, mert dumdum golyónak nézték: Katonák, engem fel fognak akasztani, mert találtak valamelyikötöknél a motozáskor egy golyót, amelyik be volt reszelve... Egy baka lomhán megmozdult és közelebb jött. Tisztelgett, és jelentette:- Zászlós úr, alázatosan jelentem, az a töltény az enyém volt.- Miért mondtad meg, te szerencsétlen, ki kérdezte tőled?- Miért ne mondtam volna meg? Én magam reszeltem be, hogy könnyebben ki lehessen húzni az acélt. A puskaport kivettem, és a golyó másik végét fütyülőnek reszeltem be. Én csináltam belőle fütyülőt."33 34 Váry Dezső szibériai visszaemlékezésében így írt a hangszerkészítésről: „A hangszerek esetében [...] esetleg az anyagfelhasználásban volt eltérés. Facimbalom, deszkabőgő, dobozgitár, gardon (gordonka?) és furulya készült. Olaszországban teknősbéka- páncélból készült bugarja, mandolin, Damicában egy erdélyi tanító késsel faragott ki egy működő, rendes méretű fa zongorát..."3’ A lőszer (A lövedékek anyagfajtái, típusai, részei, szétszerelésük veszélyei) „A sárgaréz hengerekbe kis nyersselyemből készült zsákocskákat helyeznek el, a melyek pontosan kimért lőpormennyiséget tartalmaznak. Elegáns ruhatára van a halálnak: fényes sárgaréz cipőt visel és selyem harisnyát hord. [...] A töltényhüvelyeknek körülbelül 90%-a miután a harctéren teljesítette kötelességét, újra visszakerül ide. Ott kint összegyűjtik és visszaküldik, itt pedig újra rendbehozzák és felhasználják.''36 Mészáros Vilmos Przemysl ostromáról írt visszaemlékezésében érzékletesen írja le, hogy a katonák bizonyosan tudatában voltak a becsapódó lövedékek és lőszeralkatrészek megszerzésének kockázataival, egyben a frontemlékek értékével is: „... az épületből ásóval felszerelt emberek rohannak ki a bevágódás helyszínére. Ki akarták ásni a gránát 33 Novotny T. i. m. 37. 34 Markovits Rodion: Szibériai garnizon. Kollektív riportregény. I—II. Kolozsvár, 1981.1.161-162. 35 Váry Dezső: Szibéria. Képek a magyar hadifoglyok életéből. Bp., 1920.80. 36 Lantos Józsefi A monarchia legnagyobb lőszergyára. Az Érdekes Újság 6. (1918) 22. sz. május 30. 17-18. 240
