Folia Historica 32. (Budapest, 2017)

II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében

Egyszerű bakák esetében, akik semmiféle művészi képzésben sem részesültek, és talán eszükbe sem jutott addig, hogy valamiféle művészi hajlammal rendelkezhetnek, a háború extrém volta, a szörnyű megpróbáltatások és megrázkódtatások felszínre hozták az alkotás, önkifejezés vágyát. Ilyen különleges, a frontkatonaság egészét érin­tő hatása is volt az első világháborúnak. A frontemlékek készítése több volt a katonák számára, mint egyszerű unaloműző foglalatosság: az alkotásvágy igénye jelent meg a rombolás, a pusztítás közepette, a nyugodt alkotás öröme rövid időre talán elfeledtette a háború borzalmait és kizökkentve a front gyilkos monotóniájából, jótékony, gyógyító hatással lehetett a harci helyzet feszültségében élők pszichés állapotára. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a tétlenséghez kevésbé szokott iparos és paraszti származású katonák számára az állóháború során gyakran előforduló hosszú, tétlen időszakok valóban kényelmetlenül unalmasak lehettek, így értelmes időtöltéssel próbálták elütni idejüket, amely általában olyan foglalatosság volt, amelyhez valame­lyest konyítottak. Ugyanis az első világháború, az addigi háborúkhoz képest gyökeres változást hozott - sok más mellett - a tekintetben is, hogy a fronton harcoló alakulatok hosszú ideig tétlenségre kárhoztattak a lövészárkok és fedezékek mélyén. A harci hely­zetből kikerülve pedig időről időre tartalékba, pihenőre vonultak, ahol szabadidejük a frontvonalba visszatérésig viszonylag széles teret engedett művészieskedő hajlamaik kiélésére. Az alábbi idézetek főként ebbe a két harctéri helyzetbe adnak betekintést: „Vermeglianóból egyenest Konstanjevicébe vittek bennünket pihenőre. Arról a lágerről mindenki tudta, hogy az a csapat, amelyik idekerül, egy hétnél előbb nem megy vissza a vonalba. Konstanjevicén fürdő, borbély, várja a legénységet..."' „Orosz front, 1916. X. 22. Kedves Szüleim! Egy nagy eseményről kell hírt adnom: tegnap egy isteni élvezetben részesültünk: fü­rödni voltunk a front mögött. Jó meleg fürdő, micsoda élvezet volt 3 hónapi piszkot lemosni. Sok csók kis fiuktól, Zolitól"7 8 9 Egy sepsiszentgyörgyi katona levelében érzékletesen írja le, milyen fontos volt a ka­tonák számára a tartalékban eltöltött pihenőidő, illetve arról is beszámol, mennyire tar­tottak a frontvonalba történő visszatéréstől: „1915. április 28. ...Már majd egy hónapja vagyunk tartalékban, s szomorúan gondolunk rá, hogy úgy lehet már néhány nap múl­va vége lesz a jó életnek. Jön újra a lövészárok szolgálat és a barlanglakás. Brrr... Pedig éppen most kezdtük igazán jól érezni magunkat. A hinterlandban úgy berendezked­tünk, mintha arra számítanánk, hogy ott felejtenek még egy pár hónapra. Minden este zene - néha reggel is - délutánonként kirándulás vagy hajtóvadászat. Ha pedig meg­unjuk magunkat idehaza, benézünk Triesztbe egy-egy feketére, egy kis korzózásra." 7 Zalka Máté: Doberdó. Bp., 1971.150. 8 Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946. Vál.: Csanda Sándor és Varga Béla. Előszó és a jegyzetek: Csanda Sándor. Bratislava, 1978.15. 9 Erős József, sepsiszentgyörgyi katona levele. Idézi: József Almos: Mire a falevelek lehullanak... Sepsiszentgyörgy, 2003. [55-57.] 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom