Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői az első világháborúban
lyet utóbb nem lehetne eléggé sajnálni s amelyet jóvátenni nem volna módunkban." Később, 1915-ben Wollanka József (1874-1946) régiségtári őr sorozása után is sikerült elérnie a Múzeumnak, hogy ne kelljen bevonulnia egyik fontos tisztviselőjének.s Az említett három, illetve Varjú osztályigazgató tartós szabadságolásával négy felmentett mellé még három munkatársat sikerült mentesíteni a katonai szolgálat alól: Harsányi Pál (1882-1929) numizmatikust, múzeumi őrt, Paulovics István (1892-1952) régészt, segédőrt, valamint Gasparetz Géza Elemér (1876-1919) vegyész-restaurátort," aki éppen a világháború kezdete előtti évben hozta létre az Érem- és Régiségtár kémiai és konzervátor laborját. A felmentéseket a Múzeum valamennyi tárában igyekeztek elérni az osztályigazgatók. Minden esetben arra hivatkoztak, hogy az illető szolgálata nélkülözhetetlen. Az Állattár esetében például Horváth Géza osztályigazgató Schmidt Antal (1880-1966) múzeumőr és Pongrácz Sándor (1887-1945) segédőr katonai felmentése ügyében tett sikerrel felterjesztést. 1914. december 30-án kérte Szalay Imre báró múzeumigazgatótól, hogy járjon el a minisztériumnál felmentésük érdekében, mert e két tisztviselő egy-egy nagyobb gyűjteménycsoportot kezelt: Schmidt a lepkék, Pongrácz a Neuropterák és Orthopterák gyűjteményeit. Ezek tudományos szempontból jelentős gyűjtemények és mint Horváth írta: „romlékony tárgyakból állanak, szakszerű gondozás nélkül maradnának, mert nem lehetne gondozóikat még ideiglenesen sem pótolni. Az állattári osztály tisztviselőinek létszáma ugyanis a folyóévben Mocsáry Sándor és Kuthy Dezső igazgató-őrök nyugdíjazása következtében már két szakerővel csökkent, sőt még preparátoraink is Újhelyi József és Bartkó József, akik a rovargyűjtemények gondozásában jártassággal bimak, jelenleg távol vannak s a harcztéren teljesítenek szolgálatot."7 8 9 10 11 Újhelyi és Bartkó végül a háború első napjától az utolsóig katonáskodtak 7 Magyar Nemzeti Múzeum Irattár, Érem- és Régiségtár iratai (továbbiakban MNMI ÉRT) 658/1914. Az előterjesztés fogalmazványa 1914. december 13-án kelt. Varjú tárigazgatónak is be kellett vonulnia 41 évesen és végül 1914 őszén három hónapig szolgált is a galíciai fronton (bár nem harcvonalban). 1914. október 26-án a következőket írta feleségének: „Nagyon meghatott a régiségtáriak figyelme, hogy t.i. csokrot küldtek Neked. Azt hiszem most az én fiatal tisztviselőimre is szomorú napok következnek, mert az új sorozásnál biztosan bevesznek egyet-kettőt a fiatalabbak közül. Nem nagyon fognak válogatni s egy kis testi hiba nem mentesíti őket a szolgálattól. S ezeket aztán közkatonák gyanánt kezelik, s bizony a tavaszra bekerülnek a harczvonalba." (A levél unokája, Varjú Ilona tulajdonában.) 1914. november 29-én az osztályigazgatónak is sikerült felmentést, illetve „szabadságolást" kapnia a további katonai szolgálat alól (az erre vonatkozó adatot 1. MNMI ÉRT 115/1916.). 8 MNMI ÉRT 134/1915. Varjú Elemér 1915. április 14-én kelt felterjesztése az igazgatóhoz. A hadügyminisztériumi felmentést nem tartalmazza az ügyirat, de a háborúban részt vettek listájában nem szerepel a neve, így biztosra vehetjük a felmentés megadását. 9 Varjú Elemér 1918. december 27-én kelt összefoglaló jelentésében 23 személy szerepel a tár munkatársai között, akik közül tehát heten kaptak felmentést a katonai szolgálat alól, két főt pedig alkalmatlanná nyilvánítottak (Supka Géza őrt és Majhen Menyhért asztalost), nyolcán bevonultak (MNMI ÉRT 284/1918.). 10 MNMI ÉRT 94/1916. 11 MTM TGy Állattári iratok 63/1914. 214
