Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Prékopa Ágnes - Orosz Péter: Az Iparművészeti Múzeum francia forradalmi zsebórája
A szerkezet nyilvánvalóan nem összetartozó egyes elemei készítési idejük alapján négy csoportra oszthatók. A legkorábbi - akár Breguet korából való - a szerkezet alapja, azaz a két csapágylemez és a közöttük elhelyezkedő vízszintes elrendezésű, rugóhajtással és kiegyenlítő csigával ellátott orsós gátszerkezet. A hátsó csapágylemez mattított, maratott felülete olyan zsebórákra jellemző, melyek hátsó lemezét a billegő-szabályozó takaróeleméhez hasonló áttört indadíszes rátéttel díszítették. Talán ilyen egykori rátét nyomai a csapágylemezek ma használaton kívüli furatai. Időben feltehetően a következő a sorban a nagy mesterségbeli tudással kivitelezett számlap. Másodlagos felhasználására utal, hogy a zománclemezt rögzítő három hátoldali pecekből egyet levágtak. Azzal egy időben, hogy a számlapot és a szerkezetet egymáshoz igazították, kerülhetett sor a harmadik alkatrészcsoport beépítésére. Ebbe tartozik az elülső csapágylemezen elhelyezkedő fogaskerék-áttételezés, (3. kép) a hátsó csapágylemezen elhelyezett billegő-szabályozó - mely lehet akár az alapszerkezettel egykorú is -, valamint az egyszerű „klasszikus" hajszálrugókulcsos finombeállító tengely a hozzá tartozó tárcsával. Ennek a beavatkozásnak a során történt meg az órának a teljesen új, forradalmi időszámításhoz való adaptálása. Az átalakítás lényegi része a számlap alatti fogaskerékrendszer új áttételezése volt. Az alap óraszerkezet meglévő elemeinek, illetve a decimális rendszerhez szükséges új alkatrészeknek az egybeszerkesztése egyedi megoldásokra, meglévő alkatrészek átalakítására, újak készítésére sarkallta az órást. A decimális óra- és dátummutatók át- tételezésére a hagyományos „íves" helyett teljesen egyenes profilú fogazással ellátott fogaskerekeket készítettek, mivel kevesebb fog került az adott méretű körívekre. Egyedi a dátummutatók léptetésének módja is, mely a megszokott merőleges peckek helyett a fogaskerékre párhuzamosan szegecselt, végük felé kicsúcsosodó lemezkékkel történik. A legkésőbbi egység a tok, melynek az óraszerkezethez történő pontos illeszkedése céljából a csapágylemezt a billentő zsanér mentén átalakították, megreszelték. A tárgyról az első benyomást a számlap alapján kapja a szemlélő, annak felülete viszont feltűnően ép, a zománcozás még a felhúzónégyszög körül is teljesen sértetlen - mindez feltehetően meggyőzi a laikus, de alapvető történelmi ismeretekkel rendelkező szemlélőt a tárgy eredetiségéről. Az óratörténetben járatos, de a szerkezeteket csak kevéssé ismerő gyűjtők meggyőzésére szolgálhatott a Breguet felirat a csapágylemezen. A forradalmi zsebórák kuriózumnak számítottak már a 19. század folyamán is, de a történelmi relikviák gyűjtői - az ismert kollekciók tanúsága szerint - sok esetben már a számlapokkal is beérték. Feltételezhető, hogy egy gyűjteményben fennmaradt számlaphoz (amelyről az is elképzelhető, hogy a forradalom idején nem használták fel) valamikor később kerestek egy egykorú, orsójáratú szerkezetet, amelyet aztán átalakítottak a számlap indikációinak megfelelően. A számlap rendkívül kvalitásos zománcfestése egyetlen rutinos kéz munkájának tűnik, amely azonos lendülettel alakította mind a figurák finom részleteit, mind pedig a betűket és a számjegyeket - a stílus jellegzetességei miatt pedig feltételezhetően még a forradalom idején, és nem később. A számlapon szereplő tízféle indikáció olyannyira különleges, hogy egy későbbi órás már csak a bravúrt jelentő szakmai feladat nyújtotta kihívás miatt is érdemesnek tarthatta, hogy „teljes" órává egészítse ki a számlapot. Mivel a csapágylemezen egyes átalakításokra azért került sor, hogy a szerkezet illeszkedjen Carl Wagner ezüsttokjához, (4. kép) akkor ez feltehetően olyan 75
