Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Prékopa Ágnes - Orosz Péter: Az Iparművészeti Múzeum francia forradalmi zsebórája
időpontban történt, amikor már a tok is régebbinek számított, tehát a 19. század legvége és az 1920-as évek között.8 Mindez persze hipotézis. Az 1793. november 24. és 1806. január 1. között érvényben lévő forradalmi időszámítás szerint készített zsebórák közül viszonylag kevés maradt fenn. Publikációjuk a Nagy Francia Forradalom bicentenáriuma alkalmából kapott nagyobb lendületet,9 10 a digitalizáció előrehaladtával pedig a múzeumi adatbázisok és az online aukciókatalógusok mellett olyan, a kor általános történetéről és művészetéről tájékoztató információs források is létrejöttek, mint például a French Revolution Digital Archive. "’ A jelenleg elérhető adatok megerősítik azt a feltételezést, hogy az Iparművészeti Múzeum darabja minden problémája mellett is megkülönböztetett figyelmet érdemel, a forradalmi zsebórák között ugyanis már az órát és percet kétféle rendszer szerint párhuzamosan jelző darabok is ritkának számítanak. A hónap neve és a hét napjának neve a csak forradalmi kijelzésű zsebórákon sem szokott szerepelni, a kétféle időszámítást jelző zsebórán pedig bizonyosan különlegesség, mert az eddig megismert anyagban nem fordult elő analógia. A darab további különlegessége a számlap rendkívül finom és igényes zománcfestése. Éppen művészettörténésznek való, aki a különféle korok legszínvonalasabb, konszenzuálisan legértékesebbnek tartott alkotásait kutatja, s így meglehetősen zavarba jön azoktól az emlékektől, amelyek a forradalom korának tudatosan vállalt puritanizmusa jegyében jöttek létre.11 Ez a zsebórák esetében a következőket jelenti: egyszerű 4. kép Fémjelek az ezüsttok belsejében (Fotó: Soltészné Haranghy Ágnes) 8 Vigyázó Sándor (1825-1921), illetve fia, Ferenc (1874—1928) életrajzi adatainak ismeretében feltételezhetjük, hogy a kompiláció legkésőbb az 1920-as években készülhetett. Ferenc halálával a Podmaniczky-Vigyázó gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémiához került, a II. világháború után ebből a „kincstárat", három ládányi műtárgyat az MTA az Iparművészeti Múzeumnak adta át, ahol azokat 1953-ban leltározták be. L. Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa. Bp., 1971. 69.; Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet 2008-as kiállítása, a Papp Gábor György rendezte A Podmaniczky-Vigyázó család és a MagyarTndományos Akadémia (azonos című katalógus: Budapest, 2008) több zsebórát is bemutatott, de a vizsgált darab nem tartozott közéjük. 9 A forradalmi órák története szempontjából az egyik legfontosabb tanulmány- és forrásgyűjtemény a 6. sz. jegyzetben említett Droz-Flores szerkesztette 1990-es antológia. 10 A Stanford University Libraries és a Bibliothèque Nationale de France közös adatbázisa: http:// frda.stanford.edu/ (2015. augusztus 28.) 11 A „petites images" témájáról 1. Duprat, Annie: Provinces-Paris, ou Paris-provinces? Iconographie et Révolution française. Annales historiques de la Révolution française 330. (2002) 9-27. 76
