Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok

voltak. Anyja Mazarin bíboros unokahúga, apja a Savoyai-ház képviselője. 1683-tól I. Lipót szolgálatába állt. Kiváló képességei és bátorsága folytán gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, a török elleni magyarországi felszabadító csapatok fővezére lett. Győzelmeinek híre bejárta egész Európát, nagy tisztelet övezte. Nemcsak a hadszíntéren, de a tárgyalóasztal mellett is komoly sikereket ért el. Emellett a tudománynak és a múzsáknak is hódolt, kifinomult ízlésű műgyűjtőként rangos képtárat és könyvtárat hozott létre. A spanyol örökösödési háborút lezáró béketárgyalások kulcsfigurája, ő írta alá a rastatti békeszerződést. 1713 januárjában Angliába utazott, hogy részben közbenjárjon kegyvesztett lett harcostársa és barátja, Marlborough herceg érdekében. Családi oka is volt az utazásra, unokaöccse temetése. Mindezek mellett nyilván megpróbált tárgyalni Anna királynővel, VI. Károly szövetségesével a békekötés kérdésében. VI. Károly maga is járt nála egykor Londonban, amikor a spanyolországi trónért indult harcba.

Az utrechti béketárgyalások idején helyi, értékes delfti „porcelánokkal" reprezentálni VI. Károly politikai törekvéseit; ez is egy lehetséges forgatókönyv. Ahogy az is, hogy az utrechti követség képviselői rendelik meg a díszes tálakat és küldik el Bécsbe, illetve Pozsonyba. Forrásokkal jelenleg sajnos egyik feltételezést sem tudjuk alátámasztani.

A delfti „porcelayne", ami valójában fajansz

Vajon mekkora értéket képviselhettek ezek a delfti dísztálak? A17. században a ragyogó fehér ónmázzal borított delfti fajanszok rendkívül népszerűvé váltak. Különösen akkor ívelt fel csillaguk, amikor a kínai háborúk miatt, 1647 után a Holland Kelet-Indiai Társaság a vágyott kínai porcelánokból nem tudott újabb szállítmányokat biztosítani egy ideig. A kínai porcelánokat nagyobb mennyiségben először a portugál hajósok hozták Európába, Lisszabon kikötőjébe, még a 16. században. Az 1602-ben megalakult Holland Kelet-Indiai Társaság lassan háttérbe szorította riválisait a piacon és a keleti, kínai kerámia egyik fő európai exportőrévé vált. A máz alatti kékkel festett fehér egzotikus kínai porcelán a korszak keresett luxuscikke lett. Már a 16. században megindult az udvari körökben a gyűjtése. A spanyol király 3000 darabbal dicsekedhetett. A kínai porcelán nagy hatást gyakorolt a korszak kerámiaművészetére, a Mediciek udvarában próbáltak hasonlót előállítani. Mintakincsét igyekeztek imitálni, de magának a különleges, magas hőfokon tömör keményre égő alapanyagnak a titkát sokáig nem tudták megfejteni. (Ez majd csak Ehrenfried Walther von Tschimhausnak és Johann Friedrich Böttgemek, a szász választófejedelem, Erőst Ágost udvarában fogva tartott tudós arkanistájának sikerül 1708-ban. Ezzel megteremtették a meisseni porcelángyártás alapjait.)

Ezek a kínai, majd később japán porcelánok szolgáltatták a mintát a holland manufaktúrák számára. Mesteri módon követték az előképeket és még az európai elnevezést is 41 42

41 Coutts, Howard: The Art of Ceramics. European Ceramic Design 1500-1830. New Heaven- London, 2001.64.

42 Uo. 64.

44