Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Ridovics Anna: III. Károly pozsonyi koronázási érmei nyomán készített delfti fajansz tányérok

átvették - „porselayne" névvel illették termékeiket/’ A korabeli, 17. századi forrásokban is így szerepelnek. A „delfti porcelán" kifejezés 1625-ből, vagy talán még korábbról származik. 1667-ben Dirk Everst van Bleyswick, helyi történész ír Delft városáról, hogy az ott készült kerámia a kínai porcelán legjobb utánzata. Mintegy 28 manufaktúra működött ekkor már a városban.43 44 45 A kortársak tehát úgy érezték, hogy a delfti áru a kínaihoz mérhető minőség. Valójában a delfti „porcelán" csak látszólag hasonlít a valódi porcelánhoz. A delfti mesterek sosem voltak képesek azt előállítani. Termékeik nem tartalmaznak kaolint, alapanyaguk ónmázzal borított cserép, azaz fajansz. De ez a látszólagos hasonlóság elég volt ahhoz, hogy a kortársak a pontatlan Dutch vagy Delft „porcelain" kifejezést használják. Maguk a gyártók is saját magukat porcelánkészítőknek (porseleynbakkers) nevezték. A szerződésekben szigorúan kikötötték az edény alaptestének anyagát (egy speciális márgás agyagot használtak) és a festéshez alkalmazott pigmenteket az ügyvéd előtt. A kifinomult holland delftware, delfti áru - amit ma nemzetközileg fajansznak nevezünk - egy durvább minőségű típusból, a Hollandiában majolikának1 nevezett helyi áruból fejlődött ki. A holland majolika - vastagabb alaptest, hátoldalán átlátszó ólommáz, opak fehér ónmáz belül. A fehér alapon kék vagy színes díszítmény kap helyet - gyakran a távol-keleti és a nyugati stílus sajátos keverékeként. A majolikakészítők tudásukat itáliai elődeiktől örökölték. A mesterek még a 16. század végén Antwerpen felől érkezve telepedtek le különböző holland városokban, Haarlemben, Rotterdamban, Utrechtben. Delftben ért a fajanszkészítés olyan technikai szintre, hogy egy más típust, minőséget tudtak itt kifejleszteni. Delft ipara 1654 után ívelt fel, amikor egy pusztító puskaporrobbanás után újjá kellett építeni a várost.46 A fazekasműhelyek nemegyszer elhagyott kocsmák, serfőzdék helyére települtek. Az elnevezéseket azonban megtartották, ezért találkozunk olyan meglepő műhelynevekkel, mint Fiatal Mór fej, Páva, A rózsa, Magas Ház, A Görög A-hoz, A Fémfazék, Porcelán kancsó.

43 Uo. 64. A porcelán szó valószínűleg olasz vagy portugál eredetű és a kauri, azaz a tengeri porcelán csiga „porcella" megnevezéséhez köthető.; van Aken-Fehmers, Marion S.: Dutch Delftware: The 'very best' imitation of Chinese porcelain. In: Transfer: The Influence of China on World Ceramics. Ed.: Stacey Pierson. (Colloquies on Art & Archaeology in Asia No. 24.) London, 2007. 93-113.; van Aken-Fehmers, Marion S.: Delftse 'Porseleynbakkers' van vazen met tuiten 1680- 1740. / Delft potteries producing 'porcelain' vases with spouts 1680-1740. In: Delfts aardewerk. Geschiedenis van een national product. Deel IV. Vasen met tuiten. 300 jaar pronkstukken. / Dutsch Delftware. History of a National Product. Vol. IV. Vases with Spouts. Three Centuries of Splendour. Ed.: Titus M. Eliëns. Den Haag, 2007. 9-27.; van Aken-Fehmers, Marion SDie faszinierende Geschichte der Delfter Fayence. Oranienbaum Journal 2007. No. 1/07. 84-96.

44 van Aken-Fehmers, M. S. Delftse 'Porseleynbakkers' i. m. 9.

45 A nemzetközi szakirodalom a majolika szót főképp az itáliai ónmázas edényekre alkalmazza. Eredete az Itáliába érkező hispano-mór luxusedényekhez köthető. Az egyik elképzelés szerint mivel ezeket a termékeket Maiorca szigetén pakolták át, innen származik az elnevezés. Egy másik vélemény szerint a szó etimológiája az „obra del maloqua", azaz maiagai áru kifejezésre vezethető vissza. Az aranylóan csillogó, irizáló lüszteres edények egyik legfőbb gyártási helye Malaga városa volt. A művészi itáliai majolika meghódította Európát. Az Itálián kívül készült ónmázas edény fajansz elnevezése a közkedvelt faenzai termékek nyomán keletkezett. Először 1604-ben használták Franciaországban.

46 Coutis, H. i. m. 67.

45