Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
A koronázási jelvények következő darabjának, az országalmának a legfeltűnőbb sajátossága, hogy a szokásos latin kereszt helyett kettős kereszt van a tetején. A kettős keresztes országalma első ábrázolása csak Imre király pecsétjéről ismert, ám kevés kételyünk lehet afelől, hogy ezt apjától örökölte, azaz valószínűleg III. Béla király cseréltette kettős keresztesre a latin keresztes koronázási országalmát. A kettős keresztet, talán már nem is meglepő módon sokáig Szent István „apostoli királyságának" jelvényeként értelmezték. A mai tudományos felfogás a jelvény bizánci eredetét hangsúlyozza, ugyanis a kelet-római császárságban a 9. századtól adatolható, mint győzelemhozó császári jelvény.4 Ez a felfogás jól illeszkedik III. Béla közismert bizánci igazodásához. Kovács Éva ettől némileg eltérően úgy vélte, hogy a kettős kereszt elsősorban nem hatalmi jelvény, hanem a Szent Keresztre utaló, sőt a Vera Crux partikuláját őrző ereklyetartót megjelenítő jelvény.34 35 36 37 38 39 Mindkét felfogásnak van azonban létjogosultsága, és nem is zárják ki egymást. Az adatokból ugyanis úgy tűnik, hogy Szent István király a szövetségesétől, II. Basileios bizánci császártól kaphatott egy Szent Kereszt ereklyét, amelynek talán az öröklődése is kimutatható az Árpádok között.3' Egyetérthetünk Györffy György felvetésével, miszerint a „schismaticus" Bizáncból érkező III. Béla aligha kockáztatta volna, hogy a gyanakvó magyarországi környezetben egy teljesen új bizánci jelképet honosítson meg.3 Ha azonban okkal feltételezzük, hogy a kettős kereszt nem volt újdonság Magyarországon, hanem a Szent Kereszt ereklyéhez és egyben Szent Istvánhoz is kapcsolódó régóta ismert jelkép, akkor az ellentmondás feloldódik. III. Béla éppen azért vehette használatba a vélhetően saját ambícióit is tükröző császári kettős keresztes hatalmi jelvényt, mert némileg más jelentéstartalommal ugyan, de Magyarországon is ismert, tisztelt, sőt az egyik legtiszteltebb jelkép volt. Az Árpádok által Szent Istvántól kezdve birtokolt, hagyományosan kettős kereszt formájú tartóban őrzött Szent Kereszt ereklyéje legitimálhatta tehát a kettős keresztes bizánci jelvény használatát is, akár az országalmán, akár önálló győzelemhozó hatalmi jelvényként. A kettős kereszt legismertebb, máig élő alkalmazása azonban a magyar országcímer. Elterjedt nézet, hogy először III. Béla használta címerként a kettős keresztet. Az ennek bizonyítékául szolgáló érem 3 azonban valószínűleg nem III. Béla, hanem IV. Béla verete volt, azaz III. Béla címerhasználatának jelenleg nincs bizonyítéka. 9 A heraldika szabálya szerint mindenesetre címernek csak a pajzson öröklődő színes jelvényeket tekinthetjük, márpedig Imre király nem ezt, hanem a vörös-ezüst sávokat helyezte a pajzsára. Nagy 34 Dcér, /.: Byzanz und die Herrschaftszeichen des Abendlandes. Byzantinische Zeitschrift 50. (1957) 405-436. 35 Kovács Éva: Signum crucis - lignum crucis. A magyar címer kettős keresztjének ábrázolásairól. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. 407-423., ill. Species Modus Ordo i. m. 341-351. 36 Kovács Éva: A középkori magyar királyság jelvényeinek kérdéséhez. In: Species Modus Ordo i. m. 173-181.178. 37 Györffy Gy. i. m. 306-307. 38 Rétin/ L. i. m. 263. 39 L. Körmendi Tamás: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. Turul 84. (2011) 3. füzet 73-84. 194
