Folia Historica 31. (Budapest, 2016)
II. TANULMÁNYOK - Baják László: A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról
kérte a magyar királyt, hogy védje meg őt Andronikostól. Lehetséges persze, hogy Béla ekkor még valóban Mária védelmében ragadott fegyvert, de az is könnyen elképzelhető, hogy a felkérés alapján jó lehetőséget látott rá, hogy a maga javára döntse el a hatalmi harcot. A lehető leggyorsabban elindította tehát csapatait Konstantinápoly felé, elfoglalta a határt védő Nándorfehérvárt és Barancsot, majd mélyen benyomult a birodalomba, ám mielőtt elérhette volna a célját a konstantinápolyi hatalmi harc eldőlt.h Andronikos ugyanis szeptember folyamán bevonult a császárvárosba, ahol, az ellenséges csapatok behívására hivatkozva megölette az özvegy császárnét, ugyanakkor viszont látszatra elismerte II. Alexios császárságát is. III. Béla erre kénytelen volt visszavonni a csapatait, mivel hadjárata nyilvánvalóan elveszítette a legitimitását. Konstantinápolyi belső támogatás nélkül pedig amúgy sem lehetett reménye a sikerre. Alig egy évvel később azonban újabb drámai fordulatot vettek az események. Andronikos miután társcsászárrá nyilváníttatta magát, 1183 októberében megölette II. Alexiost is, és maga lépett a helyébe. Béla válaszul ismét megindította csapatait az immár trónbitorlónak minősülő Andronikos ellen. Célja ekkor már aligha lehetett más, mint, hogy Andronikost elűzve magát választassa császárrá. A Rüai Szent Iván élete című munka szerint ezúttal legalább Szófiáig eljutott, de végül eredménytelenül kellett visszafordulnia. Nem ismerjük a döntés okát, de a hadjárat kései indulása esetén elképzelhető, hogy a bizánci ellenállás mellett a téli időjárás akadályozta a hegyeken való átkelését. Béla király következő esélye 1185-ben adódott, amikor a bitorló Andronikos ellen szervezkedő bizánciak hívták segítségül a magyar királyt.8 9 10 Béla megint elindult, de megint nem volt szerencséje, ugyanis II. Vilmos szicíliai király szintén igyekezett kihasználni a helyzetet és dél felől támadta meg a birodalmat, hogy maga foglalhassa el Konstantiná- polyt. A normannok gyorsan nyomultak előre, sőt augusztus végére alig tíznapi ostrom után rohammal bevették Thessalonikét is, ami pánikot és lázadást idézett elő a fővárosban. A hisztérikusan dühöngő tömeg megdöntötte Andronikos uralmát, és császárrá választatott egy fővárosi arisztokratát, Angelos Isaakiost. Béla tehát, aki a seregével ekkor már talán Szófián (Sardikén) is fúl járt, megint elkésett.11 8 Szinte bizonyos, hogy a bizánci határvárat, Belgrádot (Nándorfehérvárt), valamint Naissost (Nist) is ostrommal kellett bevennie, ami jelentős időveszteséggel járt. Belgrád I. Frigyes kereszteseinek érkezésekor is romokban hevert. A keresztesek útjáról beszámoló Ansbertus Historia szerint: Péter és Pál apostolok ünnepét „...egy félig lerombolt görög városban ünnepeltük... amelyet görögül Belgrádnak mondanak", majd később: „Amikor tehát az egész sereg megérkezett Nishez, az egykor erős városhoz, - amelyet Magyarország királya, a gyakran emlegetett Béla, Andronikosnak, Görögország zsarnokának idejében részben lerombolt". III. Béla emlékezete i. m. 79-80. 9 „Amikor azonban Magyarország királya leigázta az említett Szófia városát, elvitte a szent (ti. Szt. Iván) maradványait". (Moravcsik Gy. i. m. 248.) Az 1182-1183. évi hadjáratokat ezen kívül a Continuatio Zwetlensis említi: Gombos, Albinus Francisais: Catalogus fontium historiae Hungáriáé. I—III. Budapestini, 1937-1938. II. 792. 10 III. Béla emlékezete i. m. 67. 11 A hadjáratot Anonymus Caietanus (Gombos, A. F. i. m. 257.), az Ansbertus Historia (Gombos, A. F. i. m. 293.) és Magnus Presbyter Reicherspergensis említi (Gombos, A. F. i. m. 1489.) „Magyarország kiváló királya, Béla ... is nagy haddal támadta meg Görögországot és a birodalomtól területeket foglalt el." Idézi: Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp., 1986.96-97. 186
