Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.
Tanulmányunkban a Magyar Nemzeti Múzeum tizenhét néhai igazgatójának/fő- igazgatójának végtisztességéről, sírjáról írtunk.224 Jól láthatóan a magyar történelem lenyomata ott van ebben a tizenhét történetben. Ott van a méltó kegyeletet megadó és megtagadó hatalom, a mérhetetlen távolság például Fejérpataky László és Hóman Bálint temetése között. Mert amíg az előbbi temetésének költségeit az állam állja, kormányülésen foglalkoznak vele és díszsírhelyet kap a magyar történelem nagyságai között, addig az utóbbi - aki egyébként ott van és szeretett tanítványaként beszédet mond az igazi gyászünnepen - minden kegyeleti aktus nélkül kerül elföldelésre, egy rabtemetőben, jeltelen sírban. Ám a történetnek nincs vége itt, mert a családtagok akaratán túl a történelem tovább csavar egyet azon: a méltó kegyelettel eltemetett Fejérpataky családi sírhelyét eladják a TSZ elnöknek, földi maradványaira rátemetkeznek, a háborús bűnösként rabtemetőben elhantolt Hómant pedig anyai családja gyönyörű sírkertjében temetik el szép, kegyeletteljes temetéssel. GRÄBER UND BESTATTUNGEN. GRABSTÄTTEN DER GENERALDIREKTOREN DES UNGARISCHEN NATIONALMUSEUMS II. Zusammenfassung Im ersten Teü der Arbeit schrieb der Verfasser über die Umstände der letzten Ehre der ersten sechs Leiter des Nationalmuseums. Vergeblich sucht man nach den Gräbern der ersten Zwei, Jakab Ferdinand Miller und Antal Haliczky. Im 20sten Jahrhundert gesellt sich der Generaldirektor Zsigmond Bátky zu ihnen, dessen Grab von der Nachwelt nicht geachtet wurde. Dies ist um so unverständlicher, da Bátky unter den ungarischen Ethnographen immer als einer der Grössten galt. Selbstverständlich kann es nicht durch Mangel an Blutsverwandten erklärt werden, aber dass das Garb eines solchen hervorragenden Wissenschaftlers schon nach 25 Jahren aufgegeben wurde, ist vielleicht nicht alltäglich. 224 Tanulmányunkban nem írtunk két olyan személy haláláról, temetéséről és sírjáról, akik, ha másfél-másfél hónapig is, de megbízást kaptak a Nemzeti Múzeum vezetésére (ők nem szerepelnek a múzeum épületében található főigazgatókat felsoroló emléktáblán sem). Érdy János (1796-1871) régész, a Régiségtár múzeumőre 1849-ben, a szabadságharc utolsó heteiben vezethette a múzeumot, miután a forradalmi kormány az addigi igazgatót, Kubinyi Ágostont lemondatta. Vüágos után azonban Kubinyit visszahelyezték tisztségébe. Érdy 1869-es nyugalomba vonulásáig vezethette osztályát. 1871. május 9-én hunyt el. A Kerepesi temető B 242 számú sírhelyén temették el, sírja ma is megvan. A másik, nem említett személy, Czakó Elemér (1876-1945) könyvtáros, akit 1919-ben a tanácskormány bízott meg ideiglenesen a múzeum vezetésével, miután Fejérpataky Lászlót eltávolította. Az első magyar kommunista kormány és rendszer bukását követően Kubinyihoz hasonlóan Fejérpataky is folytathatta múzeumvezetői működését. Czakó 1945. április 29-én halt meg és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja ma is megtalálható a temető 42-1-72/73. számú sírhelyén. A Nemzeti sírkert részeként mindkét sír védett. 70
