Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról
kaigényes pántok készítésére sok időt fordítani.1 ’ Már az a tény, hogy a keresztpántot a korona beboltozására készítették, kizárja, hogy a Szent Koronát V. István koronázására állították össze. Továbbá fel kellett tételeznie a korábbi korona-forma „másolását", mert V. István uralkodása idején ez a forma korszerűtlen lett volna. Ez további súlyos kérdéseket vet fel, amiket Deér szóba sem hozott. Az kisebb probléma, hogy az új koronát készítő ötvös látta-e és mikor látta a régit. A nagyobbik az, hogy milyen volt az elveszett korona típusa. Ha az is zárt, keresztpántos korona volt, amit az ötvösnek utánoznia kellett, miért volt olyan? Bizánci típusú volt, és miért? Képekkel volt díszítve, és miért? Tudniillik azt kellene feltételezni, hogy a korábbi korona is felül zárt és képekkel volt díszítve és a bizánci császári korona típusában készült. E tekintetben Deér semmit sem mond. Deér József nagy munkájával lezárta a koronakutatás hosszú, 170 éves szakaszát. Annak folyamatához illeszkedett és következtéseiből kitömi nem tudott. Ez nem minősítés vagy értékítélet. A korona tárgytörténetének alapvető jellegzetességét, a keresztpánt csonkítatlanságát nem tudta figyelembe venni. A korábbiaknál bármennyire is jobbak voltak az 1946-ban készült felvételek, a zománcképek vizsgálatára még mindig elégtelenek voltak.1'4 Helyes következtetéseit hátráltatta, hogy nem vette figyelembe azokat az esetenként jó megfigyeléseket, melyeket a szemlézők (főként Czobor Béla és Varjú Elemér) írtak le, de tévesen a latin korona hagyományos értelmezésére gondoltak. Deér új utakat keresett, de eszmetörténetileg mégiscsak a szentistváni hagyomány folyamatosságát bizonyította, a tárgytörténetben viszont törést tételezett fel: a Szent Korona eltűnését és az esemény eltitkolását. A monográfia kettős vonulata: egyrészt igazolta Szent István koronájának eredetét, történetét és hagyományát az 1270. évi elrablásig, másrészt a meglévő Szent Korona eredetét kutatta az egyes részek készítésén keresztül a feltételezett 1270. évi összeszerelésig. A szentistváni hagyomány szerinte a régit másoló új koronára száll át. Mivel sem a keresztpánt II. András-kori készítését, sem az eredeti korona elrablását nem sikerült bizonyítania, amelyek gondolatmenetének lényeges pontjai, munkája végül a Szent Korona szentistváni eredete bizonyításaként is felfogható. Az azonban, hogy ez miként lehetséges, arra remélhetőleg a Szent Koronáról írt monográfia választ fog adni. 173 174 173 A latin korona részeiről 1.: Tóth Endre: A magyar címer színeinek és kettős keresztjének eredetéhez. Turul 87. (2014) 81-92. 81-85. 174 L. Kovács Éva megállapítását a Linköping-mitra gyenge minőségű zománcairól, amiket Deér analógiaként tárgyalt. Kovács E. A magyar korona „latin" zománcai i. m. 330. 209