Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról

Összefoglalás-1. István felkenése és koronázása,17’ amely a régi királyságok - a császárság, Anglia és Franciaország - után az első volt Európában, teljes érvényű volt. Nem a korona volt az Árpád-kor első felében a királyavatás lényeges kelléke. A cselekmény legfontosabb része a csakis a pápa által engedélyezett felkenés volt, ami nem az invesztitúra-viták függvénye. Noha az Árpád-kor második felében a korona egyre fontosabb jelvénnyé vált, aligha értjük meg a korona kezdetének a történetét és szentté válását, ha a fentieket nem vesszük figyelembe. Később nem volt szükség a II. Szilveszter Z/fferae-jében foglaltak megújítására. A trónörökös felkenése és koronázása automatikuan történt. Ha pedig a királynak vagy trónörökösnek koronára volt szüksége, akkor sem az egyik, sem a másik császártól, sem pedig a pápától nem kellett koronát kérnie, éppúgy all. mint a

12. században, hanem csináltatott.- A koronázási jelvényeket (palást, jogar, korona) a 12. században aszerint válogatták ki, vagy állt össze az együttes, hogy egyes darabjai mennyiben kapcsolódtak az 1083-ban szentté avatott első király személyéhez. A Szent Korona esetében az apostollemezek voltak azok, amelyeket a keresztény mentalitásnak megfelelően ereklyeként alkalmaztak. Szent István koronáját nem törték szét, hogy azzal boltozzák be a görög koronát, hanem a szent király személyéhez kapcsolt, ismeretlen liturgikus tárgy zománcképeit használták fel arra, hogy a bizánci uralkodó koronáját másoló jelvényt készítsenek.-A Szent Korona két fő részből: a görög koronából és a latin keresztpántból, valamint két bővítményből, a küenc pendüiumból és a keresztből áll.- A latin korona kiemelhető apostol-zománcképei nem egyidősek szükségszerűen a pántokkal, hanem annál korábbi, olyan liturgikus tárgyról is származhatnak, amelyen mind a 12 apostol képe rajta volt. Ez volt az a tárgy, amelyet Szent Istvánhoz kapcsoltak. Ez a tárgy lehetett ereklyetartó, hordozható oltár és pánt alakú korona is.- Nem bizonyítható, hogy a latin Pantokrator- és az apostollemezek egyazon liturgikus tárgy számára egy időben készültek. 175

175 Idézem Hans-Dietrich Kahl mondatait, amelyeket az itáliai királykoronázásokkal kapcsolatban írt: „Das Wort „Krönung" wird traditionsgemäß als Inbregriff einer feierlichen Einweisung in neue Herrschaft verstanden, vollzogen von kirchlichen Rahmen und so, daß der eigentliche Krönungsakt als besonders auffälliger Höhepunkt in einer „Kettenhandlung" steht, in der ihm weniger spektakuläre, doch in geistlichem Verständis wichtigere Glieder voraufgehen. Der Terminus steht also gewöhnlich pars pro toto für den Gesamtkomplexes der Königsweihe, deren Bedeutung für das Selbstverständnis mittelalterlichen Herrschertums die Forschung der letzten Jahrzehnte hinreichend herausgearbeitet hat." Kahl, Hans-Dietrich: Der Chronist Arnulf von Mailand und das Problem der italischen Königsweihen des 11. Jahrhunderts. In: Historische Forschungen für Walter Schlesinger. Hrsg.: Helmut Beumann. Köln, 1974. 420.

210