Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
III. MŰHELY - Tóth Endre: Deér József Szent Korona-monográfiájáról
c) az oromdíszek durva munkák94 95 96 97 98 („barbarische Arbeit"), vastag rekeszvezetésűek, a zománc hólyagos, rossz minőségű, és nem illeszkednek az abroncs képeinek és köveinek tagolásához, ami méltatlan a konstantinápolyi palotaműhely készítményeihez. Deér elfogadta ezeket a megállapításokat, és érvelt mellettük. Korábbi véleményével ellentétben ő is arra következtetett, hogy a görög korona nem eredeti állapotban maradt fenn. A zománcképek Gézának és feleségének szánt ajándéktárgyról származnak, amelyeket III. Béla szereltetett fel feleségének a koronájára és egészített ki a Magyarországon készült háromszög és félkör alakú oromdíszekkel. Noha Mihály császár lemezének (a Boeckler és Deér által fel nem ismert) utólagos felszerelése9” eleve kizárja a görög korona alaplemezének magyarországi készítését, Boeckler és Deér megállapításai és következtetései tévedésként minősíthetők. Az első megállapítás eleve indiferens, mert nem ismerünk egyetlen másik, épen maradt bizánci koronát sem, amely az összehasonlítás alapja lehetne. Nem állítható tehát, hogy az abrocs és a rekeszzománc képek aranyának eltérő finomsága a pánt konstantinápolyi készítését megkérdőjelezné. A használatnak kitett abroncsnak nyilván keményebb anyagból kellett készülni, mint a zománclemezeknek. A bizánci ötvösök valóban elsősorban szekrényes foglalatokat használtak, de ha fennakadunk a görög korona „jellegtelen foglalatain", akkor ki kellene zárnunk a bizánci ötvösség termékeiből a San Marco kincstárának agyonpublikált könyvtábláját' (10. sz. vége, 11. század eleje, Deér is közli a képét ’), amelyen a köveket karmos foglalatok rögzítik: ilyen foglalatot sem ismerünk többet, mégsem állíthatjuk, hogy nem konstantinápolyi készítményről van szó. Deér jó érzékkel figyelt fel a székesfehérvári királysírban a király gyűrűjére, amelyen az arab feliratú cabochont hasonló, hármas osztású, karmos foglalatok tartják. A III. Bélának tulajdonított temetkezés gyűrűjével való hasonlóság ösztönözte Deért a korona III. Béla94 Uo. 737. 95 Bárányné Oberschall Magda is felvetette a lehetőséget, hogy a görög korona sem eredeti állapotban maradt ránk. Egyrészt az „indokolatlan" szegek és lyukak miatt gondolt erre (Bárányné Oberschall M. Problémák i. m. 99.), másrészt feltételezte, hogy a két koronarész egyesítésekor szükség volt a görög korona átmérőjének a megnövelésére, hogy a latin koronarészt ne kelljen még jobban meghajlítani. Szerinte a görög korona átmérője túl nagy. Ez, összehasonlítva a román kori koronaátmérőkkel, a német koronával nem így van. A különböző koronaméreteket 1.: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 44. 96 A Dukas Mihály kép szokatlan felhelyezésére Bárányné Oberschall Magda figyelt fel (Bárányné Oberschall, Magda: [rec.] Kelleher, Patrick J.: The Holy Crown of Hungary. Rome, 1951, «Papers and Monographs of the American Academy in Rome» vol. XIII, pp. 124, taw. 36, figg. 85. Corvina Serie III-Anno I. Vol. I. (1952) 80-86. 82.) majd a koronázási jelvények hazakerülése után ez be is bizonyosodott és az elhelyezés oka is kiderült. Lovag Zs. i. m. 41. 97 Der Schatz von San Marco in Venedig. Hrsg.: Hansgerd Hellenkemper. Maüand, 1984. 156- 159.; Glory of Byzantium. Art and Culture of the Middle Byzantine Era A.D. 843-1261. Ed.: Helen C. Evans-William D. Wixom. New Vork, 1997. Nr. 37. 98 Deér ]. A magyarok Szent Koronája i. m. XXIII. tábla 50. 192
