Folia Historica 30. (Budapest, 2015)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II.

tudatta beosztottjaival, azért, hogy a végtisztességen mindenki jelen lehessen, az osztályt a nyitvatartási rend szerinti szokásos időpont előtt, 11 órakor zárják.13 Az újságok felsorolták azokat a neves személyiségeket is, akik megjelentek a gyászeseményen. Ezek alapján tudjuk, hogy Klebelsberg kultuszminiszteren kívül mások mellett Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Bársony János, a pesti tudományegyetem rektora az egyetem dékánjaival és számos tanárával együtt, valamint gróf Teleki Pál, gróf Bánffy Miklós, Ugrón Gábor, Petrovics Elek, valamint Sipőcz Jenő főpolgármester-helyettes vett részt a temetésen. A gyászszertartást több pap segédletével Székely István prelátus-kanonok, a Szent István Akadémia alelnöke végezte. A szertartást követően elsőként Csánky Dezső helyettes államtitkár, akadémiai osztályelnök az Akadémia, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság nevében mondott közvetlen hangú búcsúztató beszédet, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem részéről Siegescu József dékán méltatta a kiváló egyetemi tanárt, akiről többek közt a következőket mondta: „Fejérpataky László titka az volt, hogy páratlan ambícióval és gyöngéd szeretettel viselte gondját tanítványainak és a nevelés állandó gondosságával vezette be őket fokozatosan a tudomány csarnokába, és szárnyuk alá nyúlva nem engedte őket szeme elől, hanem istápolta, támogatta és előrevitte őket, egész pályafutásukon."111A Nemzeti Múzeum fájdalmát Horváth Géza, az intézmény rangidős osztályigazgatója tolmácsolta, rámutatva a néhai főigazgató tudományos érdemeire és a veszteségre, amely a múzeumot halálával érte. Ezután Hóman Bálint, a múzeum Országos Széchényi Könyvtárának igazgatója a könyvtár munkatársai és a volt tanítványok nevében búcsúzott Fejérpatakytól, „öreg mesterétől". Ma is megható gyászbeszédében így fogalmazott: „A meleg otthon és az otthon népének utolsó üdvözletét hozom negyven esztendős munkásságod színhelyéről, az Országos Széchényi Könyvtárból, hűséges élettársad korai halála óta igazi otthonodból; az árva gyermekek bánatos panaszszavát elárvult öreg tanítványaidtól. Tanítványaidtól, akiket lelked melegségével egész életükre magadhoz láncoltál s akiket Te, családtalan, magános özvegyember «édes fiaid»-nak neveztél. Legifjabb tanítványaid szónokával utolsóknak állunk koporsód fejéhez, mert itt e koporsónál bennünket ület az utolsó búcsúszó fájó kiváltsága. Bennünket, kik életedben szivedhez legközelebb álltunk. ... Azok nevében szólok, akik fiatalon közeledbe kerülve, valami sajátságos melegséget, érdektelen jóakaratot, a tiszta apai szeretetet éreztük magunkra áradni, bensőnkbe hatolni a Te - minden társadalmi forma iránt oly szubtilisan érzékeny - finom és előkelő egyéniségedből. A szeretet, a jóság, a természetes finomság - lényednek ez a három alapvonása - vette meg a mi szivünket. Szerettünk, mert éreztük a Te szereteted melegét. Ragaszkodtunk Hozzád, mert tapasztaltuk a Te jóságos ragaszkodásodat. Hálásak voltunk Neked, mert örültél sikereinknek, melyek eléréséhez oly szives készséggel nyújtottad erős segítő kezedet. Tiszteltünk nem méltóságaidért, hanem finomságodért és tudásodért."1' A hivatalos búcsúztatást az egyetemi ifjúság képviselőjének, Pleidel Ambrusnak a gyászbeszéde zárta. Ezután a koporsót és 15 16 17

15 NM Irattár 27/1923. A körözvényt az osztály minden dolgozója s. k. aláírta.

16 Eltemették Fejérpataky Lászlót. Magyarország 30. (1923) március 10.2.

17 Hóman Bálint: Fejérpataky László ravatalánál. Magyar Könyvszemle 30. (1923) 1-2. fűz. 1-2.

18