Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: A pesti régiségkereskedések kapcsolatai a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában
A Régiségtár számára Krausz néven adták el a legtöbb tárgyat a 19. század utolsó évtizedeiben. Ez a név a leltárkönyvekben három változatban fordul elő: Krausz Testvérek, Krausz Jakab és Krausz, utónév nélkül. Krausz Testvérektől Ortvay Tivadar adata szerint 1874-ig 58 darab arany-, ezüst- és bronztárgyat szerzett a régiséggyűjtemény.17 Az ez utáni időszakban már nem említik a Nemzeti Múzeum leltárnaplói a Krausz Testvéreket eladóként. Megtalálható viszont nevük azon kiváló ötvösök között, akik a 19. század utolsó évtizedeiben az erdélyi zománc megújításában szerepet játszottak.18 Krausz Jakab régiségkereskedése volt az, amely a legtovább - majd egy negyedszázadon át - állt kapcsolatban az Erem- és Régiségtárral. Vidéki ügynököket alkalmazott, akik révén sok régészeti leletet, régi pénzt, érmét tudott megszerezni, s a Nemzeti Múzeumnak továbbadni. Az eladóként utónév nélkül említett Krausz megnevezés ugyancsak Krausz Jakabhoz köthető. Nem csak kereskedő, hanem a műtárgyakat történeti jelentőségük alapján is értékelni tudó szakértő volt. Ezt tanúsítja az is, hogy részt vett az 1876-os, Budapesten rendezett nemzetközi antropológiai-régészeti kongresszuson, valamint rendszeres kapcsolatot ápolt Hampel Józseffel, a Nemzeti Múzeum Régiségtárának vezetőjével. Személyét az egyéb egykorú adatok közül még egy említi. A Fővárosi Levéltár egyik, 1898-ban kelt ügyiratában Krausz Jakab (VII. Stahly u. 1.) foglalkozása ékszerész és régiségkereskedő.'9 1874-től 1900-ig 217 esetben adott el a Krausz régiségkereskedés különböző korú régészeti, történeti értékű tárgyakat. A legidősebbek ezek közül a rézkorból, a Kr. e. 4. évezred első feléből származnak. Az eladott tételek többségét a bronzkori, a Kr. e. 2. évezredből származó bronztárgy teszi ki. A bronzleleteken kívül 13 tételben őskori aranytárgyakat is vásárolt a Régiségtár Krausz Jakabtól. Ezeknek csaknem mindegyike a bronzkori aranyművesség emléke. Kivétel a késő vaskori, a Kr. e. 5—4. századi trák ötvösművészet szép alkotása, egy Békéscsabán előkerült hal alakú, bütyöksorokkal díszített arany díszlemez.20 Az őskori leleteknél jóval kisebb számban vannak jelen a Krausz régiségkereskedéstől megszerzett tárgyak között a római kor emlékei. Kiemelhető közülük egy Békásmegyeren talált feliratos ezüst fibula.21 A népvándorlás kori gyűjteményben is vannak ettől a régiségkereskedéstől vásárolt tárgyak. Ezekről (kilenc arany fülbevaló, kettő fülbevaló töredék, egy gyűrű, nyakperec, lemezboglár, fülönfüggő, fülönfüggő karikája) feltehető, hogy temetkezésekből kerültek a napvilágra.22 17 Ortvay Tivadar: A Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiség-gyűjteménye 1874-ben. Archaeologiai Közlemények 10. (1876) 1. sz. 83-133.113. 18 Marosi, Ernő: Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule 1846-1930. Ausstellung, Collegium Hungaricum Wien, September 1983. Bp., 1983.120. 19 Budapest Főváros Levéltára VII.202 Kormos Béla közjegyző iratai 8. doboz 898. No. 1111. 20 Mozsolics, A. i. m. 193., 200.; A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei. Szerk: Kovács Tibor-Raczky Pál. Bp., 2000. 96.55. kép, 126. Kát. 65. 21 Tóth, Endre: Römische Metallgegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum: Instrumenta domestica. I. Folia Archaeologica 31. (1980) 131-154.134., 135. 3. kép 22 Caram, £. i. m. 60., kép: 128. 3. t. 8-10; 66., kép: 156. 31. t. 2-4; 68., kép: 157. 32. t. 1-2; 70-71., kép: 159. 34. t. 5, 13-14; 73., kép: 161. 36. t. 2-3; 77., kép: 167. 42. t. 4; 87., kép: 171. 46. t. 3; 95., kép: 171. 46. t. 5. 62
