Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
Peter Burke figyelmeztet arra, hogy a történésznek ügyelnie kell a képek esetleges szimbolikus használatára, szatirikus tónusára, másrészt az idealizáció - és tegyük még hozzá - a sztereotípiák jelentkezésének lehetőségére. Az 1860-as évek lapjaiban megjelent - magyar vonatkozású - illusztrációk legnagyobb része portré, veduta vagy etnográfiai ábrázolás volt, s közös jellemzőjük a nemzeti tematika uralkodása, ami leginkább a két utóbbi, vagyis a sztereotípiák keletkezését, és az idealizáció gyakori megnyilvánulását hozta magával. Mindkettő tetten éréséhez a képek tömeges feltárása, valamint kép és szöveg egymáshoz való viszonyának vizsgálata szükséges. Vegyünk egy-két példát a néprajzi ábrázolások köréből.'80 A tudomány mindenhatóságába és a fejlődésbe vetett hit, a modernitás ünneplése mellett gyakran kapott hangot a sajtóban a romantika eltűnése miatt érzett nosztalgia. Egy cigánylány képe kapcsán írta 1865-ben a Hazánk s a Külföld: „polgárosulásunk minden lépten nyomon egy-egy eredeti vonást vagy alakot töröl ki népéletünkből."18' Gondy és Egey világkiállítást járt csikós alakja azonban „ma is eredeti alak. Távol a vanyiga korcsosodástól, megtartotta saját jellegét, s kor és körülmények által nem hagyta azt élő szobráról levakartatni. Válla mint két üllő, dereka mint fatörzs, két csípeje mint egy szírt két kiálló foka, térdei mint gépcsavarok, két karja, mint két öntött vasdarab arca ma is méltóságot fejez ki, s annak a magyar bölcsnek, aki azt mondta, hogy »azért becsüli az angolt, mert az minden más nemzetbelit lenéz«, - nem ajánlhatok jobbat, mint, hogy tanulmányozza a csikós önérzetes arcát."180 181 182 (22. kép) A magyar nép jellemzésére a leghálásabb figuraként a nomád életet élő, tehát a magyar önreflexió egyik állandó vonását képező szabadságszeretet megtestesítő pásztornép kínálkozott. A juhász: „Békés honpolgár. ...ítélkező és emlékező tehetsége rengeteg. ...És van neki, ami a legfőbb: költészete. ...s aki azt hiszi, erő és művészet egymással össze nem férnek, tekintse meg jól e hosszú fürtű bundába mélyedt atlétát, aztán hallgassa meg furulyázását, és be fogja látni, hogy csalódott."183 A Gondy és Egey fényképe után készült, nyugalmat, bölcsességet, erőt árasztó, a puszta fölé magasodó alak tökéletes összhangban áll a szöveges jellemzéssel. A Képes Újság 1859-ben, Van der Venne rajza után készült képét magyarázó cikkében a nemzeti reprezentáció a magyarság táji metaforájában, a pusztában, s annak „fiában" jelenik meg. Vajda László szerint a „puszta fia" elnevezés egyet jelentett a betyárral, s a büszke tekintetű, tisztaarcú férfi kezében tartott puska arra enged következtetni, hogy bár törvényen kívülivel, de nem bűnözővel, hanem - mint a betyárábrázolásokról Vajda megállapítja - a szabadságharc miatt bujdosóval van dolgunk. Megerősít ebben a vélekedésben a képhez tartozó szöveg, sőt a kép kiemelt, duplaoldalas elhelyezése is: „Ha lerajzoltatnánk minden bűnt, mit a világon elkövetnek, s a hozzájuk szükséges alakokat előrángatnánk a nagyvárosok zugaiból, s a mindenféle vézna pofa közé odaállítanánk a puszták Fiát, mint képünkön lerajzolva látjuk; maga Lavater is azt kérdené: miképp keveredett ennyi gaz közé ez a böcsületes 180 A témában 1. Révész Emese: A népéletkép szerepe a nemzeti jellem kidolgozásában az 1850- 1870 közötti hazai sajtóillusztráció példáján. Ars Hungarica 32. (2004) 275-322. 181 A cigányleány. Hazánk s a Külföld 1. (1865) 28. sz. július 9. 441-442. Rusz Károly metszete. 182 Kg.: Képek a pusztáról. A csikós. Vasárnapi Újság 17. (1870) 1. sz. január 2. 3-4. 3. 183 Kg.: Képek a pusztáról. A juhász. Vasárnapi Újság 17. (1870) 7. sz. február 13. 86., a kép 84. 55
