Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
minél több, minél jobb minőségű, minél érdekesebb, és több módon felhasználható képet jelentessenek meg. E verseny jellemzésére ismét Vahot Imrét idézem, egyikét azoknak a kiadóknak, akik a legnagyobb gondot fordították lapjuk illusztrálására: „Ha valaki megkérdené: miért adja a Budapesti Viszhang most a fóti templom rajzát és leírását, mikor már az a »Vasárnapi Újság« ez idei első számában közölve volt? - ...egyenesen kimondva, nemes buzgalmú versengésből. ...jobb szempontból lerajzolva, ...legkisebb részletében, az eredeti utáni hűséggel, szóval tökéletesebben akartuk kiadni, mint a V. Újságban megjelent."52 A Madarász Viktor festménye után készült, nevezetes, Hunyadi László búcsúja című műlapról pedig így nyilatkozott a Képes Újság büszke kiadója: „hasonló nagyságú és értékű képet még a külföldiek sem adtak".53 A képek hatásos fegyverként szolgáltak a szerkesztők kezében az olvasókért vívott küzdelemben. Egyetlen lap sem mulasztotta el hirdetésében tájékoztatni potenciális olvasótáborát arról, milyen illusztrációkra, képes mellékletekre, ajándék műlapokra számíthat, ha „prenumerál" az illető sajtóorgánumra. A Divatcsarnok azzal csábított, hogy „minden száma hozand egy vagy több mellékletet, mint eddigelé egy magyar divatlap sem tett".54 Az Ország Tükre kéthetente egyszer képekkel, havonta egyszer pedig műlappal kedveskedett olvasóinak, Vahot lapja, a rövid életű Budapesti Ellenőr pedig egyenesen fotográfiákkal hirdette magát.55 Még napilapok, a Pesti Napló és a Budapesti Hírlap is arról tudósított, hogy acélmetszetet ad ingyen előfizetőinek.56 A szerkesztők igyekeztek híres emberekről, szenzációs eseményekről mihamarabb képeket szerezni, s a képvadászathoz segédkezet nyújtottak a szerzők és az olvasók is. Gyakori volt, hogy a szerzők saját rajzaikkal illusztrálták cikkeiket. A Budapesti Viszhang egyik írásához „csatolt kép rajzát maga a szellemdús írónő (Szálé Júlia - T. E.) készíté; s fára rajzolta Kleemann, metszette Rusz, a napról napra szebb haladást tanúsító fiatal művész".57 Vahot Imre 1856-ban egyenesen felszólította szerzőit: „Szíveskedjenek a szerző urak cikkeikhez illő képekről is gondoskodni."58 A lapok a legfontosabb eseményekhez rajzolókat küldtek, s szívesen fogadták a helyszínen tartózkodó lelkes amatőrök vázlatait, helybéli fényképészek felvételeit is. Ezeket aztán rajzolóik felhasználták a hírképek elkészítéséhez. A Vasárnapi Újság szegedi árvízről adott illusztrációi saját rajzolóinak - Greguss Imre és Roskovics Ignác - munkái mellett „a pusztulás helyszínéről szemtanúk vázlatai után készültek".59 Az aradi színházban 1883-ban kitört tűzről 52 V. t.: Honismertető. A fóti templom. Budapesti Viszhang 5. (1856) 10. sz. március 6. 80-81. 80. 53 Tudósítás lapunk jövő évi folyamáról. Képes Újság 1. (1859) 21. sz. december 11. 251. 54 Mi hír Budán. Képes Újság 1. (1859) 16. sz. november 6.191. 55 Tárcza. (Budapesti Ellenőr,). Az Ország Tükre 4. (1865) 1. sz. január 5.10. 56 Hirdetések. Budapesti Viszhang 5. (1856) 12. sz. március 20.100. 57 Szálé lúlia: Ostra havas, a sdenyovai völggyel, Beregmegyében. Budapesti Viszhang 5. (1856) 15. sz. április 10.124-125. Szerkesztői megjegyzés a 125. oldalon. 58 Budapesti hírcsengetyű. A Nagy Világ képekben... Budapesti Viszhang 5. (1856) 1. sz. január 3. 10. 59 Mi újság? Szegedi képeink. Vasárnapi Újság 26. (1879) 13. sz. 212. Amatőrök helyszínen készített rajzait az 1900-as években is használták illusztrációkhoz: „Egy őrült ember bottal támad a királyra. Szemtanú rajza." Tolnai Világlapja 3. (1903) 26. sz. 4. 19
