Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

A lapokban megjelent illusztrációk önálló képként való árusításának Budapesti Viszhang által kezdett szokása az 1860-as évektől kezdve elterjedt gyakorlatnak mutatkozik. Az Ország Tükre 1865-ben a következő hirdetést adta közre: „Dante, Lincoln arcképei, valamint más az „Ország Tükrében" megjelent érdekesebb képek is, Deutsch Testvérek kőnyomdájában, (Harmincad utca 3. sz.) külön finom lenyomatban, igen jutányos áron kaphatók."46 Az illusztrációk, akárcsak az eredetileg az előfizetők ajándékozására szánt műlapok, kiléphettek az előfizetők köréből, s ezáltal a lapok képeiben a szobájuk falán gyönyörködök tábora minden bizonnyal nagyobb volt, mint a valóságos „prenumeránsoké", s magukkal a képekkel, ha csak rövid szemlélődés erejéig találkozók köre is tágabb lehetett, mint arra a lapok példányszámából következtethetünk. A Képes Újság vidéki életképet ábrázoló fejlécén a hagyományosan falusi hírforrásnak számító kovácsműhelyben népes társaság hallgatja a középen ülő, olvasó alakot. Ahogy a hazai s nagyvilági hírekkel megismertethette a falu közösségét egy helybéli „prenumeráns" - a falusi tanító vagy a pap -, a megjelent képek is közkinccsé lehettek. Egy-egy előfizető kezéből tucatnyi ismerőshöz vándorolhattak a lapok, ahogy azt a kiadó által elszenvedett anyagi veszteséget is nyilvánvalóan sajnáló Vahot Imre maliciózusan megállapította: „vidéken nagyban divatozik a lapokat s könyveket elköl- csönözgetni, úgy, hogy egy előfizetőre rendesen tíz, húsz olvasót is számíthatni."47 A formálódni kezdő olvasó közösségek is megsokszorozták azok számát, akik találkozni tudtak valamilyen sajtóorgánummal. A csákvári református néptanító 1856-ban olvasókör alakítására bírta gyülekezete „értelmesebbjeit", s első rendeléseik egyike a Budapesti Viszhang volt.48 S ha olvasókör nem volt is a közelben, a 19. század közepének embere más közösségi terekben is szembe találhatta magát képekkel: „A zrinyiházi sercsarnok számos látogatójára kellemes hatással vannak a magyar írók és művészeknek a falakon arany keretekben díszelgő arcképei."49

A sajtó által „termelt" képek lakásdekorációként való felhasználásának szokása és az erre való igény az 1880-as évekig fennállt, jóllehet a tematikát tekintve az 1870-es évek változást hozott. A kiegyezés után csökkent a hazafias tartalmú képek iránti érdeklődés.50 51 A fénykép közvetlen nyomdai úton való sokszorosíthatóságával pedig a következő évtizedben beköszöntött az eldobható képek kora.

Verseny az olvasókért

A képek iránti igény, az előfizetők utáni vadászat - melynek sokszínű módszereit az Üstökös 1858-ban karikatúrában örökítette meg5' - arra ösztönözte a lapkiadókat, hogy

46 Az Ország Tükre 4. (1865) 19. sz. május 11. 210.

47 Hirfüzér, Mivel vidéken... Napkelet 3. (1859) 10. sz. 160.

48 Budapesti Hírcsengetyű. Hogyan kell a magyar néppel megkedveltetni az olvasást? Budapesti Viszhang 5. (1856) 9. sz. február 28. 75.

49 Hirkürt. A zrinyiházi sercsarnok... Napkelet 1. (1857) 24. sz. június 18.392.

50 Gerszi T. i. m. 94.

51 Gyalog lófuttatás vagyis: Szerkesztők pályaversenye az irodalmi gyepen, előfizetővadászattal összekötve: tartani szokott december 1-től 16-ig. Üstökös 1. (1858) 19. sz. december 25. 148-151.

18