Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
huszárok a síkon ütközetben elestekért.« Hát még hány illy példát lehetne felhozni!"- jellemezte a helyzetet 1854-ben a Vasárnapi Újság.3' A szentképek és különböző témájú olajnyomatok még negyed évszázad múltán is uralták a lakásdekorációt: „az utcánkon rajzanak az olajnyomatok ügynökei, kik megostromolják a magánlakásokat, a hivatalos helyiségeket, művészet cége alatt bemázolt vászondarabokat árusítanak el s havi részeletfizetés által súlyos terheket rónak ama kétesízlésű közönségre, amely különben megérdemli sorsát".31 32 Az 1860-as évektől kezdve azonban a megszokott, vallási tárgyú képek mellett egyre gyakoribbá vált a világi tárgyú dekoráció, és - főként a sajtónak köszönhetően- a társadalom alsó rétegeinek otthonaiba is eljutottak a hazafias tárgyú képek, formálódtak a fametszetekből, litográfiákból álló nemzeti szentélyek. Széchenyi halála után nem sokkal válogatni lehetett arcképei közül: „Jobbak és rosszabbak legtarkább ve- gyülete: különféle időkből, különféle mesterektől, különféle módon és nagyságban."33 A nemzet nagyjainak olcsó porcelánszobrait így hirdette az - egyébként fényképeket is forgalmazó - könyvkereskedő, Osterlamm Károly: „Minthogy minden magyar ember házát úgyis nemzetünk nagy embereinek emlékével akarja díszíteni, fölösleges lenne minden ajánlatunk."34 Néhány iparbarát és író 1860-ban meglátogatta az óbudai hajógyárat, ahol „Sárközi Ferenc, hajóács a magyar írók s hazafiak arcképeinek egész seregével földíszített hajlékában magyaros vendégszeretettel" üdvözölte őket.35 Ha a példa kissé egyedi is - Sárköziről tudjuk, hogy amatőrként maga is művelte az irodalmat36 -, más források, ha gyengén csordogálnak is, alátámasztják azt a feltételezést, hogy a litográfiának és a szaporodó fametszetű sajtóillusztrációnak köszönhetően demokratizálódási folyamat indult el az elérhető képi világot illetően, és a nyomtatott képek a társadalom széles skálájának otthonaiban megjelenve közelítették egymáshoz a különböző rétegek vizuális tapasztalatát. A Napkelet vélekedése szerint történeti műlapjai díszítik „az egyszerű termeket mint a pompás paloták falait".37 A kiadók számítottak is az „egyszerű termek" lakóira, a vásárok közönségére művészi kivitelű képeik eladásánál. Mint Vahot Imre bejelentéséből megtudjuk, a műlapok megjelenését a forgalom érdekében igyekeztek a pesti sokadal- mak idejére időzíteni: „a magyar költők arcképcsarnoka a rajzoló művész ígérete s kötelezettsége szerint a következő pesti márciusi vásárra jelenhetik meg" - tájékoztatta olvasóit a kiadó.38 Ha nem is beszélhetünk arról, hogy a gyenge minőségű olajnyomatokat 31 Mihál Antal. Tárogató. Vasárnapi Újság 1. (1854) 16. sz. június 18.137-138. 32 Pasteiner Gyula: A művészi és nem-művészi utánzásról. Bp„ 1879. 23. 33 Hirfűzér. A „Pesti Napló"... Napkelet 4. (1860) 20. sz. május 13. 319. Idézi Gerszi T. i. m. 84. 34 Hirfűzér. Szinte Osterlamm Károly... Napkelet 4. (1860) 39. sz. szeptember 23. 622. 35 Hirfűzér. Az óbudai hajógyár... Napkelet 4. (1860) 20. sz. május 13. 318. 36 Az óbudai hajóács „A füstbe ment élet" című önéletrajza 1866-ban jelent meg. (Sárközy Sz. Ferenc. Egy füstbe ment élet. Fővárosi Lapok 3. (1866) 8. sz. 30-31.) 37 Csuthy Zsigmond: Nyílt levél a Napkelet szerkesztőjéhez. Napkelet 4. (1860) 2. sz. január 8. 29- 30. 29. 38 Vahot Imre: Jelentés. A Magyar írók pályakönyvéről, s a Magyar költők arcképcsarnokáról. Budapesti Viszhang 5. (1856) 3. sz. január 10. 27-28. 28. 16
