Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához

mely a képekkel való azonosulásban jelentett óriási változást. Ez a képi környezet hatást gyakorolhatott az emberek nem verbális tapasztalatára, ezáltal világképére, gondolkodására. Különösen áll ez a sajtó által létrehozott és közvetített képekre, melyek illeszkedtek a lapok gyakran meg is megfogalmazott programjába: a Képes Újság a „magyar nép mulatva oktató barátjának" nevezte magát, a Családi Lapok a „valláserkölcsi míveltség és katolikus hitélet emelését" tűzte ki célul. Pákh Albert a nemzeti öntudat emelését „szellemi és anyagi tehetségeink kellő kifejtése által"8 vélte megva- lósítandónak, ezért lapja, a Vasárnapi Újság „érdekes, ismeretterjesztő, míveltető" olvasmányt ígért hirdetésében előfizetőinek.9

Az 1860-as évek legszembetűnőbb változásai a képes tematika bővülése, elsősorban a nemzeti témák szaporodása, s - a technika biztosította gyorsaságnak köszönhetően - a történésekkel szinte egyidejű vizuális információ. Többé nem volt elég képet hozni egy eseményről. Az azonnaliság, az aktualitás és az „elsőkézbőliség" a versenyképes képi információközlésnek egyre fontosabb kritériuma lett. 1860-ban a Képes Újság azzal vágott vissza a Kazinczy ünnepélyről képet adó Uber Land und Meert dicsérő Hölgyfutárnak, hogy ő az ünnepély „rajzait mindjárt hozta".10 A „szemtanú tekintet" hiánya azonban hiteltelenné és élvezhetetlenné tehette még a legnagyobb gyorsasággal előállított képet is. A Vasárnapi Újság 1860-ban szabadkozott olvasói előtt, hogy „a mi fametszőnk, ki egyébként igen derék ember, nem lehetett jelen abban a »horvát« hangversenyben, melyet a »magyar« főrangúak adtak. És csakis ennek a »tudtánkívüli« hibának tulajdoníthatjuk, ha képünkön a lelkes grófnő (Nákó Kálmánná Gyertyánffy Berta - a szerző) nem egészen az a kedves jelenség, amilyen ő valósággal..."11 A lap fametszője vagy egy rossz rajz, esetleg fantázia, szóbeli elmondás után dolgozott. Sokkal életszerűbb lett az az előadásról készült metszet, mely a Nákóné által játszott csárdás kottájának címlapját díszítette. Az ugyanis egyértelműen fényképes előképre tekinthet vissza.12 (l.a, l.b, l.c kép)

Az olvasók szerencsés esetben az eseményt követő számban, illetve a kép igényességétől, megszerzésének nehézségétől függően az azt követőben jutottak vizuális tájékoztatáshoz. A képéhségben az üzleti lehetőséget jól érzékelő kiadók szívesen nyúltak a jó bevétellel kecsegtető aktuális szenzációkhoz, időnként megelőzve a lapokat is. 1864. január 8-án szörnyű robbanás vetette szét a Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) és Szerecsen (ma Paulay Ede) utca sarkán álló házat, melyről az olvasók másnap tu8 (Pákh Albert): Vezéreszmék. Vasárnapi Újság 1. (1854) 1. sz. március 5. 2.

9 Március első...(hirdetés). Vasárnapi Újság 1. (1854) 2. sz. március 12.16.

10 Mi hír Budán? Képes Újság 2. (1860) 5. sz. január 29. 58-59. 59.

11 Székely József: Gróf Nákóné és cigányai. Vasárnapi Újság 7. (1860) 17. sz. április 22.196.

12 Ős Apáink. Eredeti csárdás. A Nemzeti Színházban a szűkölködő horvátok részükre adott hangversenyben saját nemzeti zene társaságával játszta Nákó Berta grófnő. Rózsavölgyi és társa, Pesten. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, B 784/34; Gróf Nákóné Kálmánná Gyertyánffy Berta és Sárközy Ferkó bandájának előadása az alföldi szűkölködők javára rendezett jótékony célú műkedvelő előadáson, 1860. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár (MNM TF) ltsz.: 65.152

12