Folia Historica 29. (Budapest, 2014)

I. TANULMÁNYOK - Kollár Csilla: Divat és propaganda. A londoni és a varsói magyar bál az 1930-as években

Már a szervezés első szakaszában elhatározta a rendezőbizottság, hogy ajánlani fogja a bálozóknak a magyar, magyaros viseletben való megjelenést. A korszak elismert divattervezője, Tüdős Klára a következőképpen segít eligazodni a magyar-magyaros ruhák kérdésében: A „magyar" ruha független a napi divattól, a múltban gyökeredzik. A „magyaros" ruha ellenben nagyvilági, a mindenkori divathoz alkalmazkodik. Tehát a divattalan nemzeti divat és a divatos magyaros ruha is más. Minden magyar dámának van, vagy akinek még nincs, annak bizonyára lesz egy olyan magyar „úri viseletű" díszruhája, amelyet akkor vesz fel, amikor estélyi ruhát kell öltenie vagy olyan nagy ünnepségen vesz részt, amikor férje díszmagyarba öltözik. A „magyaros" ruha a Párizs diktálta divatos ruha, amelyen magyaros hímzés, szálhúzás, smokolás, sujtás, zsinórozás vagy más magyar rajzú vagy vonalú dísz van. Magyarossá azonban nemcsak a dísz teheti a ruhát vagy a kabátot, hanem a szabás is.17 A londoni bál szellemiségét tekintve a jelmezbálokhoz állt közelebb, bár a személyazonosság elrejtése nem volt cél, a jelmez csak a magyar életérzéshez való könnyebb azonosulást szolgálta, egyfajta egzotikus megjelenést kölcsönzött. A korabeli divatos báli viseletek háttérbe szorultak, és helyüket dekoratív, sok esetben mulatságos, a bál tematikájához illeszkedni kívánó jelmezeknek tekintett és akként is viselt, külön erre az alkalomra összeállított együtteseknek adták át.

A bálról tudósító számos illusztrált újságcikk alapján képet alkothatunk arról, hogy milyen öltözetek készültek erre a jeles alkalomra. A ruhák nagyobb része a népviselet elemeit igyekezett felhasználni, kisebb részben a hagyományos díszmagyar viseleteket kívánták felidézni. A nagy múltra visszatekintő díszmagyar öltözetek szép példája volt Mrs. McComb alkalmi ruhája, melyet a budapesti Sidy Szalonban készítettek számára. A Színházi Életben közölt fénykép18 alapján a ruha leginkább az I. Ferenc József 1867- es koronázására készült női díszmagyarokhoz áll közel. Világos selyem uszályos szoknyájához sötétebb ruhaderék tartozik, melyhez puffos fehér csipkeujjakat erősítettek. A derék elől középen fűzéssel zárható, melyet kétoldalt a sötét anyagon jól érvényesülő fehér csipkesáv emel ki. A derék kissé ejtett válla szép dekoltázst kölcsönöz viselőjének, egyszersmind megfelel a báli ruhákkal szemben támasztott követelményeknek is. Az öltözetet fehér csipkekötény és a főkötőhöz illesztett hosszú csipkefátyol teszi teljessé. A Színházi Élet fényképekkel gazdagon illusztrált beszámolója tudósít arról, hogy a bál- bizottság elnöke, Lady Shrewsbury egy múlt századi fehér, hosszú uszályú menyasszonyi ruhában bálozott, melyhez csillogó gyöngypártát viselt. A legszebbnek tartott ruhát, egy 18. századbeli díszmagyart - minden bizonnyal családi örökséget - Lady Listowel, született Márffy-Mantuano Judit öltötte fel.19 Az öltözetek többsége azonban a népviseletek elemeit igyekezett felhasználni. Már a vásár megnyitásakor előtérbe kerültek a népies viseletek, Lady Shrewsbury ez alkalomra szalagos pártát, gazdagon hímzett népies ruhát és csizmát öltött. A népviseletnek vélt öltözetek nagy része jelmezszerű, kissé szertelen keveréke volt a magyar tájegységek viseletéinek. (4. kép) A bálozók célja nem feltétlenül az eredetiség volt, inkább a jelzésszerű hasonlóság. A ruha a szórakozást, vidámságot és nem a hagyományőrzést szolgálta. A bálon résztvevő Hegedűs Adám

17 Amit Párizs is tőlünk tanul. Ünnep 6. (1939) 24. sz. december 15. 40.

18 Színházi Élet 26. (1936) 46. sz. 73.

19 Bál után. Színházi Élet 26. (1936) 50. sz. 14-18.

115