Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
III. MŰHELY - Tamás Edit: Történelmi családok a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kiállításain
ból a fát olcsón megbízhatóan akarta elszállítani, s ennek eredményeként született meg 1887- 1888-ban a Kemence-patak völgyében a keskeny nyomközű vasúti pálya. A Füzér- radvány-Pálháza-Sátoraljaújhely keskeny nyomközű vasút 1925-ben épült. Élete végén Károlyi László fóti birtokán élt, a füzérradványi kastély 25 fős személyzetével lakó nélkül maradt. A kastélyba újra életet már fia és felesége hozott 1930 után. Károlyi István (1898-1967) és felesége, Windischgraetz Mária idejében Radvány kastélyszállóként működött. A tervezéssel Lehoczky György építészt bízták meg. A szálloda funkció miatt több termet kisebb szobákra osztottak. A legértékesebb tárgyakat a múzeumnak nevezett, földszinti, tulajdonosnak fenntartott termekben helyezték el. Kialakították a bridzs szalont, a Hubertus termet, a bérelhető díszebédlőt, a fejedelmi lakosztályt. A kisebbik tavat úszómedencévé építették, sportpályákat, fürdőházat létesítettek. A parkban, nem messze a kastélytól hét pavilon épült 1936-1938 között. Az 1938. május 8-án megnyílt kastélyszállóban 115 ággyal 87 szoba állt a vendégek rendelkezésére. Károlyi István 1937-ben lett a hitbizomány haszonélvezője. A vadászat és az idegen- forgalom fejlesztésével sikeresen növelte az uradalom hírnevét. Minden vadászvendéget a radványi kastélyban fogadtak, aztán egy-két napra átmentek Kőkapura, László- tanyára. A vendégek kocsikázhattak, lovagolhattak, vadászhattak, kirándulhattak, vonatozhattak, horgászhattak. A radványi vadászat vonzotta a magas rangú vendégeket is: Horthy Miklós, Bethlen István. A II. világháború után államosították, majd visszaadták Károlyi Istvánnak a kastélyt. Az újból megnyíló kastélyszálló vendégei a magyar iparosok közül kerültek ki. Két szezon után azonban 1948-ban végérvényesen elvették a Károlyi családtól. A bútorzat legértékesebb darabjai a sárospataki várban berendezett Múzeum gyűjteményébe kerültek. A Windischgraetz-család régi német nemesi, utóbb grófi és hercegi család, mely Grätz stájerországi várostól kapta nevét. A család első nevesebb tagja Ulrik volt (1240 körül). A család két ága közül az idősebbik 1802-ben, az ifjabbik 1822-ben kapta a hercegi címet. Windischgraetz Alfréd (1787-1862) 1804-ben lépett be az osztrák hadseregbe. 1848 decemberében Ferenc József császár őt bízta meg a magyarországi „lázadás" leverésével. 1849-ben visszavonult a közügyektől csehországi birtokaira. Felesége, Marie Eleonore Phillipine zu Schwarzenberg hercegnő testvére, Carolina Schwarzenberg Sárospatak várának és a városnak szeretett úrnője volt. Windischgraetz Alfréd fia, Lajos (1830-1904) herceg Bécsben született, 1847-ben lépett katonai szolgálatba. Részt vett az olasz (Radetzky seregében harcolt), a magyar hadjáratban (apja seregében), 1866-ban a poroszok ellen harcolt, 1883-ban az I. hadtest parancsnokaként Krakkóba került. 1887-ben az aranygyapjas lovagrenddel tüntették ki. 1888- ban lovassági tábornokká, 1889-ben all. hadtest parancsnokává s vezénylő tábornokká lépett elő (Lembergben). 1870-ben Pozsonyban vette feleségül Dessewffy Valéria grófnőt. Házasságukból két leány és Lajos fiúk született. Windischgraetz Lajos nagynénjének, Carolina hercegnőnek halála utánl875-ben az örökösöktől vette meg a sárospataki uradalmat. így a család magyarországi birtoklása a szabadság ősi fészkének számító Sárospatakon kezdődött. Nevéhez kötődik a várkastély Perényi- és Lorántffy-szárnyának „restauráltatása". Felesége építtette az újpataki rész római katolikus kápolnáját 1885-ben. 255
