Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

III. MŰHELY - Tamás Edit: Történelmi családok a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kiállításain

Az ifjabb Windischgraetz Lajos (1882-1968) herceg Krakkóban született. Magyar nevelésben részesült, a bécsi Theresianum növendéke volt. 1907-ben Budapesten vette feleségül Széchényi Mária grófnőt. Gyermekeik: Lajos Aladár, Gabriella, Mária, Vince, Natália és Erzsébet.

1911-ben feleségével és rokonaival két hónapos afrikai vadászexpedíción vett részt. A Fehér Nílus mentén a herceg oroszlánokat, elefántot, vízilovat, orrszarvút, krokodilt, vadbivalyt, antilopokat ejtett, míg felesége úgyszintén biztos kézzel kisebb vadakat terített le. A gazdag vadászzsákmány egy részét a Sárospataki Kollégium kapta, más részét a kastély termeiben helyezték el.

Az I. világháború alatt mint huszárkapitány teljesített szolgálatot. 1916-ban, majd 1918-ban a homonnai kerület képviselője. 1918. január 25-től a Wekerle-kormány tárca nélküli minisztere, a közélelmezési ügyek felelőse. Októberben külügyi osztályfőnök lett; a különbéke ügyében való tárgyalásra őt küldték Svájcba. Ott érte a háború vége, a proletárdiktatúra után jött haza. 1920-ban nemzetgyűlési képviselőnek választották. 1925 decemberében a frankhamisítási ügy egyik részeseként letartóztattak. Küzdelmeim címmel írta meg naplójegyzeteit (1920).

Windischgraetz Lajos már egészen fiatalon kiváló szakemberré vált a borkészítés terén. Tokaj-Hegyalja egyik jelentős aszú termelője és forgalmazója volt. Megalkotta az egyik legjobb eredetvédelemmel rendelkező aszút. Tulajdonában volt a sárospataki, mai nevén „Rákóczi pince". Az ő pincészetéből került ki az 1911. évi palackozású veterán híresség, melynek névadója maga a neves bortermelő. Tisztában volt azzal, hogy a figyelemfelkeltő borcímke, a palack díszítése nagy jelentőségű a borkereskedelemben. A borcímke a versengés egyik leghatékonyabb eszközének számított. Windischgraetz Lajos nevezetes borcímkéit a családi címer tette egyedivé.

A Windischgraetz-család magyarrá válását, s viszonylag gyors beilleszkedésüket arisztokrata-családjaink körébe jól mutatja a 1930. július 8-án Sárospatakon tartott Károlyi István és Windischgraetz Mária Magdolna esküvője, s ezáltal a két család történetének összekapcsolódása. Az esküvő különlegessége volt, hogy a menyasszony Brandenburgi Katalin főkötőjét viselte. A sárospataki várban rendezett esküvőről filmhíradó is készült.

Mindkét család tárgyi örökségének jelentős gyűjteményét őrzi a MNM Rákóczi Múzeuma Sárospatakon. A Károlyi-család késő reneszánsz bútoregyüttesének országos jelentőségű gyűjteménye a MNM Rákóczi Múzeuma Iparművészeti gyűjteménye legjelentősebb darabjait alkotja. A közel félszáz darabos bútoregyüttes legszebb darabjai kerültek a kiállításba, a kiállításvezetőben azonban az egész kollekció bemutatása megvalósult. Dísztárgyak, személyekhez köthető műtárgyak egészítették ki a Károlyi-családhoz kapcsolódó tárgyegyüttest. (5. kép)

Utóbbiak között említhető Károlyi István által 1848-ban használt szablya, mely a 18. század második felében készült. Ugyancsak Károlyi István személyéhez köthető a Károlyi címerrel díszített tarsoly, amelynek kora a 19. század közepére tehető. Ezen kiragadott példák mellett a személyes tárgyak sorát kiegészítettük a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe sorolt darabokkal (például 1848-as tiszti csákó, beleragasztva Gróf Károlyi Sándor fóti könyvtárának címkéje, tintával ráírva: „Radványból hozott régi 48-as tiszti csákó").

256