Folia Historica 28. (Budapest, 2013)

II. KÖZLEMÉNYEK - G. Héri Vera: Szemelvények a Jankovich-gyűjtemény arany emlékérmeiből

Festetich gyűjtemények, Bruckenthal 16000 éremből álló gyűjteménye,3 és több feldolgozás is segíthetett a tájékozódásban.4 Ezek élénk numizmatikai életet jelentettek. Maga Jankovich is folytatott numizmatikai tudományos írói tevékenységet, és a század közepére a numizmatikai szellemi élet központi alakjává vált.5

A numizmatikai gyűjtemény „érczértéke 2200 aranyra becsültetett" amikor a Nemzeti Múzeumba került.6 A mára nehezen kezelhető leltárakból kiderül, hogy 6020 példányból állt az éremgyűjtemény. Ebben szerepel antik és magyar pénz, valamint kevés számú emlékérem. A teljes anyag megoszlása: 978 arany, 4987 ezüst és 55 rézérem.

Az arany emlékérmeket tekintve időrendben a legkorábbi a Bécs ostromára (1529) tervezett és kibocsátott úgynevezett „szükségpénz" volt. A török ostromra felkészülő város számára a bécsi pénzverő arany- és ezüstpénzeket bocsátott ki az addig forgalomban lévőkkel azonos súly- és vásárlóértékben. Természetesen lényegesen puritánabb éremképekkel, de jelölve az alkalmat, melyre az érem, illetve pénz készült. Jankovich példánya a legkisebb súlyú, dukátnak megfelelő érem.

A magyar emlékérem-művészet történetében Hunyadi Mátyás uralkodása volt a kezdet. Számára itáliai művészek - a korszak portréművészetének megfelelően - korrekt portrémintázással, öntött érmeket alkottak. A technikai változást az hozta magával, hogy a 16. században a pénzgazdálkodás igényei miatt megjelentek a tallér címletek a pénzverésben. Ez viszont azt is jelentette, hogy a tallér 28 grammnyi kiveréséhez nagyobb átmérőjű, legalább 30M0 mm lapka szükséges. Ekkora felületen több ábra, nagyobb arckép, több dekoráció kapott helyet. így keletkezhettek az első magyarországi vert emlékérmek a körmöcbányai pénzverőben. A műhely maga szoros kapcsolatot tartott a Hall-i pénzverdével, így nyilván nem a Mátyás király számára alkotott nagyméretű öntött érmek, hanem a kisebb átmérőjű, a pénzek súlyának megfelelő, vagy annak többszörösét képező vert érmek lettek mérvadóak.

A legkorábbi, datált és egykorú eseményre kibocsátott sorozat II. Lajos magyar királyi koronázására mintázott érem kilenc variációja, ismeretlen mester műve.7 Ezek előlapjukon II. Ulászló fiktív portréját, hátlapjukon a gyermek Lajos párnán ülő alakját ábrázolják. A változatok annyiban jelentkeznek, hogy a köriratban különfélék a rövidítések és a dekorációk. Ezeket a megoldásokat használhatta fel Wolfgang Guglinger, aki a körmöd verde „Stadtschreibere" volt 1525 körül.8 Az előlapi ábrázolás azonos a korai ismeretlen mester munkájával, a hátlapi, csak szöveget tartalmazó oldal lehetett Guglinger

3 Huszár L. i. m. 84.

4 Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismeretes pénzei. II. Buda, 1846.; (Schönvisner) Catalogus numorum Hungáriáé ac Transilvvaniae instituti nationalis Széchényiani. Pest, 1807-1810.; Schoenvisner, Stephanus: Notitia Hungaricae rei numariae ab origine ad praesens tempus. Buda, 1801.

5 Huszár L. i. m. 88.

6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Bp., 1897. 380.

7 Medaillen- und Plakettenkunst in Ungam. Bearbeitet: Lajos Huszár und Béla von Procopius. Bp., 1932. Nr. 1-9.

8 Huszár Lajos: Körmöcbányai éremvésők és emlékérmek a XVI-XVII. században. (1500-1650) Doktori értekezés. Numizmatikai Közlöny 26-27. (1927-1928) 72-121.

74