Folia Historica 28. (Budapest, 2013)
II. KÖZLEMÉNYEK - G. Héri Vera: Szemelvények a Jankovich-gyűjtemény arany emlékérmeiből
saját ötlete, aki hivatalnok lévén, alig valószínű, hogy alakos ábrázolásra vállalkozott volna. (1. kép) Huszár szerint a három hátlapi szöveges megoldás Christoph Fuessl munkája lehetett 1544-ben, aki Guglinger kérésére készíthette az új hátlapi változatokat. A korszakra egyébként jellemző volt, hogy magas rangú hivatalnokok a verde nyereségéből a maguk számára érmet rendelhettek. II. Lajos 1525-ös lovas érmének mestere ma is ismeretlen, bizonytalan, ki és milyen alkalomra készítette.9 A magyar történelem és Erdély történetének egyik tragikus alakja volt Báthori Zsigmond, a család somlyai ágának leszármazottja (1572-1613). 1588-ban kezdett uralkodni, amikor nagykorúvá minősítette az erdélyi országgyűlés.10 11 Udvarának egy része a törökellenes politikát, más része az inkább velük megegyezésre törekvőt támogatta. A tizenöt éves háború kezdetén a jezsuiták neveltje előtt felcsillant a remény, hogy részt vehet a török kiűzésében. Önhatalmúlag csatlakozott a törökellenes ligához, azonban az erdélyi országgyűlés - ahol a török orientáció hívei voltak éppen többségben - leszavazta a csatlakozást. A fejedelem lemondott, de a háborúpártiak visszahívták, és kegyetlenül leszámoltak az ellenzékkel. Báthori 1595 januárjában szövetséget kötött a Habsburgokkal, amelynek megszilárdítása érdekében hites társul kapott „egy Habsburg Házból való hercegkisasszonyt".11 Az 1596-os év azonban sorozatos kudarcokat hozott, Mária Krisztiernával kötött házassága sem sikerült. 1597 januárjában Prágában felajánlotta lemondását Rudolf császárnak, és bejelentette válási szándékát. A hosszan tartó tárgyalások eredményeképpen Rudolf megkapta az Erdély feletti uralmat, Báthory pedig két sziléziai hercegséget, évi 50000 forint járadékot és az Aranygyapjas Rendet.12 A rendjel elnyeréséről Jankóvich maga is ír a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban, bár szerinte Báthorit még a hadba lépése kapcsán érte a magas kitüntetés, de nem volt módja átvenni a harcok miatt, így erre csak Rudolffal való személyes találkozása - immáron a lemondásával kapcsolatban - során nyílt mód.13 Az elnyert díj emlékére kibocsátott érem esztétikailag a legkevésbé sem méltó az esemény jelentőségéhez. (2. kép) 9 Medaillen- und Plakettenkunst i. m. 41M4. 10 Oborni Teréz: Erdély fejedelmei. Bp., 2002.47. 11 Uo. 50. 12 Uo. 55. 13 ](ankovich Miklós): Báthory Sigmondnak, Felséges Austriai Ház Vejinek, első Magyar Arany- Gyapjas Vitéznek eddig isméretlen Ereklyéje (Medaigle). Tudományos Gyűjtemény 3. (1819) 10. sz. 3—41. 75 1. kép Buda 1541-es elvesztése. Ltsz.: J. 1058. (Fotó: Gedai Csaba)
