Folia historica 27

III. MŰHELY - Tompos Lilla: Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból - kiállítás az Iparművészeti Múzeumban

Mindezek az itáliai reneszánsz forrásból eredő magyar díszöltözetnek olyan ismérvei, amelyeket a 16. századtól kezdődően a 20. századig megőriztek a magyar díszruhába öltöző asszonyok és leányok. A kiállításban az arannyal-ezüsttel és sodratlan selyemfonallal, gránátalmás mustrával kivarrott szoknya a legkorábbi, Esterházy István hagyatéki leltárának sorai szerint édesanyjának, Dersffy Orsolyának (1583-1612) ruhatárából származik. Az egyetlen hullámvonalban vezetett szárra felfűzött, ismétlődő rozetták és gránátalmák elrendezése a spanyol divat hatásáról árulkodik. A kincstár harmadik, vörös bársony szoknyáját teljes bőségében, mintegy négy méter hosszan, kiterítve csodálhatja meg a látogató. Aranyfonalas, gyöngyhímzéses virágbokrok és virágtövek váltakozva ismétlődnek rajta. A források szerint a 18. században is beleöltöztek egy-egy eszterházi vígasság alkalmából. A szegfű, rózsa, meggy, skarlátvörös, vagyis a vörös szín sokféle árnyalatában, a szerelmet, szeretetet jelképező színben készült selyemszoknya színes harisnyákkal, kesztyűkkel, a 17. században a jegyajándék része volt. Ez lehetett - feltételezhetjük - ez a vörös szoknya is, amelyhez hasonlót portréin az Esterházy család fiatal asszonyai is viselnek. Az öltözéket még ragyogóbbá varázsolták az aranyból készült, ékkövekkel kirakott ékszerek. Egyetlen tárló, amelyet e kincseknek, ritkaságoknak szenteltünk, megcsodálható, egy a kincstári bőrtokjával együtt kiállított csiszolt hegyikristály foglalatos csüngő óra, egy Cupidót formázó zománcos násfa, és drágakővel kirakott gyűrűk sora: a monogramos, egykor Dersffy Orsolya tulajdonában volt, de láthatunk gránátszemekkel, türkizzel, rubinnal, ametiszttel, hegyikristállyal kirakottakat, és egy ritkaságszámba menő darabot, egy gyűrűórát is. A férfiak süvegét türkizköves forgó, övüket zománcos, ötvösmívű díszek ékítették. Különleges szépségű, a rubinokkal kirakott, Padovai Szent Antal zománcfestésű képével díszített könyv alakú ékszeróra. Két rendkívül míves aranygyapjas rendjelet is bemutatunk. Esterházy Pál nádort, 1681ben ütötték az Aranygyapjas Rend lovagjává, az ő tulajdonából származhat a közel száz gyémánttal kirakott gyapjú, és a nagyméretű, barokk gyöngyből kialakított kosbőrt imitáló, a 18. század elejéről származó rendjel is. A harmadik teremben a kincstár lófelszereléseit, a lóöltözeteket mutatjuk be. (4-5. kép) Ezek a 16-17. századi magyar főúri kincstárakban is megkülönböztetett helyet foglaltak el, hiszen a lovak száma, felszerelésük minősége és mennyisége, tulajdonosuk rangját és gazdagságát jelképezte. Hétköznap egyszerűbb, kevésbé díszes eszközöket használtak, amit kinjárónak, /cöznek, viselőnek vagy parasztnak neveztek. Az ékkövekkel, gyöngyökkel díszített, aranyozott ezüstlemezzel és bársonnyal borított ún. pompára való készleteket bőrtokokba, ládákba csomagolva a tárházakban őrizték és csak ünnepi alkalmakkor vagy magas közjogi méltóságoknak járó tiszteletadás céljából vették elő. Az értékes magyar és európai készletek között előkelő helyet foglalnak el a portainak nevezett oszmán-török nyergek, ló- és nyeregtakarók, íj- és nyíltegezek is. Az Esterházy-kincstárba a török lóöltözetek többnyire diplomáciai ajándékként, hadizsákmányként vagy a rabok szabadulásáért fizetett váltságdíj formájában kerültek be; a legkorábbi darabok azonban a feleségek hozományából származtak. A kincstár nyergei közül egy arany oroszlánokkal díszített európai nyereg és egy arannyal kivarrott vörös bársony török nyereg nem csak a két típus közötti eltéréseket láttatja, de a hozzá illesztett kengyel, hegyestőr segítségével az egykori lovas teljes pompáját is elképzelhetjük. 212