Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: Az Egger műkereskedés és kapcsolata a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában

bot 3563 korona értékben, 1914-ben 23 darabot 1741 korona értékben, 1915-ben a keretet túllépve - a rendes évi javadalom terhére is - 59 darabot 9205 korona értékben, 1916-ban 31 darabot 3952 korona értékben és 1917-ben 154 darabot 8297 korona értékben. Göhl Ödön természetesen a magyar és erdélyi éremgyűjtemény fejlesztését sem hanyagolta el. Kiemelkedő szerzeménynek számított az Egger Testvérektől megvásárolt Bocskai István hataranyosának (1605) megvásárlása 1918-ban 3200 korona értékben. Szintén a magyar pénzgyűjteményt gyarapította a 1917-ben a Festetics-éremgyűjteményből származó kiváló darabok megvásárlása. A Festeticsek gyűjteménye a 18. századra nyúlik vissza, és az egyik legnagyobb hazai éremkollekciónak számított gazdag antik és hazai sorozataival. Különösen az erdélyi pénzekben és a magyar és erdélyi vonatkozású emlékérmekben volt páratlan. A 20. század elején a Festetics család pénzzavarba került és az éremgyűjteményt egy darab kivételével eladták az Egger Testvéreknek 144.000 koronáért. A cég először a Nemzeti Múzeumnak ajánlott lehetőséget a vásárlásra. A múzeum két részletben összesen 100 darab, az Éremtárból addig hiányzó magyar és erdélyi pénzt szerzett meg a gyűjteményből 4970 koronáért. A vétel nagyobb része aranyforintokat tartalmazott Nagy Lajostól kezdve III. Károlyig, illetve tallérokat I. Ferdinándtól Mária Teréziáig.

6

4 Az Egger Testvérekkel a Nemzeti Múzeum kapcsolata ezután gyakorlatilag megszakadt. A leltárkönyvek tanúsága szerint utolsó alkalommal 1927-ben vásárolt az Éremtár - egy 34.45 grammos, tíz dukát súlyú érmet, I. Lipót tallérját - a régiségkereskedéstől, 350 pengő értékben. Az Egger Testvérek céget a 19. század végén Roger Antal vette át, aki ugyancsak nevezetes ötvös volt. Az ezután főleg éremkereskedést folytató cég nevét azonban az új tulajdonos megőrizte egészen az 1910-es évekig. Az Egger fivérek közül Heinrich az Iparművészeti Múzeummal ápolt kapcsolatokat, majd halála után gyűjteményét az Iparművészeti Múzeum szerezte meg. A Nemzeti Múzeum nem az egyetlen vásárlója volt az Egger régiségkereskedés közvetítette műtárgyaknak. Bécsi üzlete a k. und k. Münz- und Antiken-Cabinett-nek is adott el régiségeket. Több régészeti leletet vásárolt tőle a szegedi földbirtokos, Kárász Géza műgyűjtő,

6

5 valamint Ráth György jogász, műgyűjtő, az Iparművészeti Múzeum 1881-1896 közötti főigazgatója. Ráth Györgyhöz főleg különféle ékszerek, ezüst és zománcozott ötvösművek kerültek ezen az úton, közöttük nemcsak antik darabok, hanem az Egger műhely alkotásai is. Az 1890-es évektől Ráth György főleg érmeket gyűjtött. Gyűjteményének több kitűnő darabját, jeles német és itáliai mesterek műveit az Egger fivérektől szerezte meg, amelyeket ma már a Nemzeti Múzeum Éremtárában őriznek.

6

6 64 Bertók Krisztina-Tóth Csaba: Adatok a keszthelyi Festetics-éremgyűjtemény történetéhez. Numizmatikai Közlöny 96-97. (1997-1998) 129-148.; Pallos L. i. m. 248. 65 Diner, /. i. m. 5. Abb. Tat. I. 1., 2., 5. 66 Horváth Hilda: Egy műgyűjtemény metamorfózisa. Ráth György műtárgy-vásárlásai - különös tekintettel iparművészeti kollekciójára. In: Egy magyar polgár. Ráth György és munkássága. Szerk.: Horváth Hilda. Bp., 2006. 76. 114