Folia historica 26
I. Tanulmányok - Vér Eszter Virág: Egy elfeledett kultuszhely: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum
nak döntése alapján került az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba. 14 6 Ellenben fontos kiemelni, hogy az Erzsébet királyné emlékműpályázat anyaga nem került a gyűjtemény állományába, 14 7 s ennek következtében a pályázati anyagok szétszóródtak. Érdekes megemlékezni egy egyedi esetről is, mely egyúttal illusztrálja azt a bürokratikus rendszert is, mely az intézményt jellemezte. Damkó József szerette volna átadni a múzeum részére Erzsébet királynét ábrázoló szobrát, 14 8 s ezt Miklai úr közbenjárásával jelentette a múzeumnak, amely ez idő tájt éppen átrendezés alatt állt. A művész kérésére át is kellett volna szállítani az alkotást várbazári műterméből. 14 9 Megkeresésére nem érkezett válasz, így a felajánlásával ismételten megkereste a Várkapitányságot, amely az ügyet az e tekintetben illetékes szakmai vezetőhöz, az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum igazgatójához (aki emellett a zeneművészeti főiskolán is dolgozott), Isoz Kálmánhoz irányította (válasza ismeretlen). Az ő beleegyezését követően válhatott lehetségessé a Várkapitányság intézkedése a szállításról és elhelyezésről. 15 0 Akiállítás 1930-asévekbeli állapotáról, annak akkorra állandóságának következtében (muzeológiailag) már túlhaladott voltáról, valószínűsíthető „lelakottságáról" - ekkor már 26 évvel vagyunk a megnyitása után-Török Sándor 1934-es múzeumlátogatásának élményeit összegző írásából is (valósághoz közeli) képet alkothatunk. A látogatókra tett érzelmi hatása azonban - az elfogultság figyelembevételével - továbbra is vitathatatlan: „A kis múzeum három zsúfolt terem. A harmadikban valamit rendeznek, s ideiglenesen bezárták. A két terem tele van látogatóval! A szekrények előtt könnyekig meghatott emberek álldogálnak, az asztalok felett szipogva sillabizálják a kéziratokat, a szobrok és fényképek alatt áhítattal magyaráznak egymásnak. Egy félhangos szó sem esik, mindenki suttog. A falakon képek özöne, s bennük egy letűnt világ. A királyné, amint tenyeréből eteti lovát, egy falkavadászat után; fogadja a német császári párt; mint kislány, a családjával; színes kis miniatűrök, azután a koronázás, a millenium; séta Ferenc Józseffel Schönbrunnban - a királyné elől egy lépéssel, Ferenc József civilben, összehajtogatott esernyő a jobbkezében, balkezét hátra rakja. Képek, képek, ötven, hatvan, száz meg száz..." 15 1 Az intézmény Horthy-kori történetének nélkülözhetetlen forrásai az útikönyvek is, 152 melyekből szintén megerősítést nyer az a tény, hogy a korábbi kiállítási egységek változatlan formában való megőrzésére törekedtek, lehetőségeikhez mérten az állomány 146 MOL К 726-1940-150. (15786/1940. III. sz.) fol. 6. 147 A pályázat részleteihez lásd: Farkas Zsuzsanna: Az Erzsébet-emlékműpályázat. In.: Városi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítása Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára. Gödöllő, 1987.16-29.; Borovi D. i. m. 96-119.; valamint Vér E. V. Erzsébet királyné i. m. 77-86. 148 Damkó József levele a Kir. Várkapitányság vezetőjéhez (Budapest, 1943. június 5.) MOL К 24. 6. csom. 314./Vk. 1943. fol. 337. 149 MOL К 24. 6. csom. 314./Vk. 1943. fol. 337. 150 MOL К 24. 6. csom. 314./Vk. 1943. fol. 336. 151 Török Sándor: Erzsébet királyné a budai várban. Magyarság 1934. december 28. 7. 152 Thirring Gusztáv: Budapest részletes kalauza. A Magyar Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségének hiv. útmutatója. Bp., 1926. 129-130. 25
