Folia historica 25

III. Műhely - Baják László: Történeti szempontok egy kiállításhoz

idővel szükségszerűen szétfeszítette volna a fennálló kereteket és politikai rendszerváltást eredményezett volna. 1956-ban az események, még ha ezzel a résztvevők nem is voltak tisztában, egy polgári demokrácia helyreállítása felé mutattak. Természetesnek kell tekintenünk azt is, hogy a diktatúra körülményei között még fogalmi szinten sem alakulhatott ki koncepció egy alternatív politikai rendszerről. Az események tudatos résztvevői valamiféle demokratikus szocializmusban, vagy éppen a kapitalizmus és a szocializmus közti, ún. harmadik út elképzelésében gondolkodtak, anélkül azonban, hogy pontos képük lett volna ezek mibenlétéről. Sajátos módon a forradalom legfontosabb gyakorlati mintájává, számos ok miatt az 1848-as békés polgári forradalom, illetve annak egy romantikusan idealizált változata vált. A program kialakításában természetesen a forradalmat elindító egyetemi ifjúságnak volt meghatározó szerepe.

2 Az 1956-os forradalom kitörésének legfontosabb előfeltételét kétségtelenül az SZKP XX. kongresszusa jelentette, amely szembefordult a rendszer sztálinista gyakorlatával. Az ideológiai fordulat erjedést indított el a vazallus szocialista országokban, és robbanáshoz vezetett Lengyelországban. A magyarországi események tehát közvetve a XX. kongresszus, közvetlenül pedig a poznani munkásfelkelés begyűrűző hatásaként foghatók fel. A fő közvetítő közeget kétségtelenül az egyetemi ifjúság jelentette. Jelentős hatása lehetett, pl. azoknak a magyar szakos lengyel diákoknak, akik 1956-ban érkeztek részképzésre a szegedi egyetemre. Némileg leegyszerűsítve elmondható, hogy a forradalmat a lengyel példát követő magyar egyetemi ifjúságnak az ország gyakorlatilag összes felsőoktatási intézményére kiterjedő mozgalma indította el. A korábbi állításokkal szemben az események alakulásában sem a nyugatnak, a nyugati titkosszolgálatoknak, sem az újabb vélekedésekben felbukkanó AVH, vagy éppen szovjet provokációknak nem volt lényeges szerepe. A történések spontán módon, mindenki számára váratlanul hevültek forrpontra, nem utolsósorban az MDP vezetésének dogmatikus merevsége miatt. A diktatúra irányítói, a tömegektől elszakadva képtelenek voltak megfelelően reagálni a fejleményekre és gyakorlatilag háborúba taszították az országot, pedig az egyetemisták, illetve az X. 23-i tömegtüntetés céljai közül még teljes mértékig hiányzott az erőszak alkalmazása vagy éppen egy forradalom kirobbantása. A forradalomnak egyébként, a korábbi elképzelésekkel szemben nem szükségszerű alkotóeleme a nyílt erőszak. A magyar történelemben nemcsak 1848, de 1918 forradalma is békés jellegű volt. 1956 annyiban is klasszikus forradalomnak tekinthető, hogy nem fölülről szervezték, hanem spontán, alulról jövő kezdeményezésként indult el. Az eseményeknek ez a sajátossága indokolja, hogy a történetírás korábbi gyakorlatával szemben a kiállítás alig foglalkozott a hatalmi elit, a legfelsőbb pártvezetés viszonyaival, a Nagy Imre köré szerveződött reformkommunista csoport tagjaival, vagy szerepével, valamint a Rajk temetéssel. A Rajk temetés október 6-án csak alkalmat és lehetőséget teremtett egy más irányú, és eredetű kisebb rendszerellenes demonstráció kialakulásához. A fenti események, illetve a pártelit belső ellentéteinek felemlegetése a külföldi nézők számára amúgy is érdektelen lett volna. A közvélekedések szerint 1956 az elbukott magyar forradalmak sorát gyarapítja, ám ez a tétel némi finomításra szorul. 1956 forradalma ugyanis először győzött, majd csak azután bukott el. Október végére ugyanis a sztálinista diktatúra az egész országban összeomlott és a 2 A forradalom jellegére vonatkozó nézeteket először Litván György foglalta össze. (Az 1956-os magyar forradalom hagyománya és irodalma. (Előadások a Történettudományi Intézetben 19.) Bp., 1992.) Amíg Litván '56 politikai irányzatainak leírásában nem tulajdonít különösebb szerepet a forradalmat ténylegesen, szellemileg is elindító egyetemi ifjúságnak, addig legutóbb Rainer M. János már korrigálta ezt a hiányosságot. (Az eszmék útja, előzmények és események. In: A magyar forradalom eszméi. Bp., 2001. 34-35.) 298