Folia historica 25

III. Műhely - Baják László: Történeti szempontok egy kiállításhoz

hatalmat a legkisebb falu tanácsától az ország legfelső politikai vezetéséig az új forradalmi szervezetek vették át. Megvalósult a szólás-, gyülekezési- és sajtószabadság, újjáalakultak a demokratikus pártok stb. Azt sem kell gondolnunk, hogy a magyar forradalom kezdettől fogva bukásra volt ítélve. Kétségtelen ugyan, hogy az európai hatalmak tárgyalási potenciálját minimálisra csökkentette a szuezi válság, illetve intervenció, ám azt nem tudhatjuk, hogy az Egyesült Államok erőteljes diplomáciai támogatása, esetleg katonai demonstrációja mellett a Szovjetunió megkockáztatta volna-e a második katonai beavatkozást, különös tekintettel arra, hogy néhány évvel később Hruscsov visszakozott a kubai rakétatelepítési programjától. Ezzel szemben az Egyesült Államok, elismerve a háború után kialakult érdekszférákat, lényegében szabad kezet adott a Szovjetuniónak, amely megkönnyebbülve, október 31-én már kockázat nélkül dönthetett az újabb katonai erőszak mellett. 1956 forradalmát általában tiszta forradalomnak szokták tartani, azaz meglepően kevés volt benne a köztörvényes bűntett, az oktalan politikai erőszak, vagy éppen a véres önbíráskodás. Ennek ellenére, valamiféle rosszul értelmezett elfogulatlanságból időről-időre szokás fölemlegetni szabadon bocsátott bűnözőket, lincselési eseteket, vagy éppen antiszemitának vélt megnyilvánulásokat is. Nyilvánvaló persze, hogy az ilyen esetek mikrótörténeti vizsgálata és feltárása szükségszerű és kívánatos, ugyanakkor a nagy léptékű összefoglalásokban, a szükségszerű általánosításokat tartalmazó népszerűsítő munkákban (mint ez a kiállítás) ezek emlegetése kerülendő, mivel az általánosító közlések közé beillesztett kisebb-nagyobb konkrétumok méltatlanul felértékelik az utóbbiakat. A történelemben mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet példát találni, ám bármelyik általánosítása súlyos torzulást okozhat. A történelem fogalma nem írható le különböző történések egymás mellé helyezett, vagy éppen egymással szembeállított összességeként. A történelem ezzel szemben inkább a történések, események eredőjeként fogható föl, azaz a történelem nem azonos egyik összetevőjével, sőt az összetevők kisebb-nagyobb csoportjával sem. Ha tehát fel is tudunk mutatni 1956-ban lincseléseket, vagy antiszemitának is vélhető jelenségeket, a forradalmat semmiképpen sem tanácsos hírbe hozni ezekkel, mivel a történések elsöprő többsége, vagy súlya, azaz vélhetően az eredője ennek ellenkezőjét mutatja. Mindezeket figyelembe véve, ha pl. a Köztársaság téri, a forradalom folyamatában egyébként elszigetelt eseményeket egy olyan, főleg külföldiek számára készített általános összefoglalásban, mint ez a kiállítás, a konkrét (bár nem teljesen tisztázott) részleteivel kiemelünk, kétségtelenül hamis látszatot kelthetünk. A Köztársaság téri ügy megítélését persze erősen átszínezi, hogy a Kádár kormány a történteket meghamisítva, egyes részleteket túldimenzionálva, az eseményeket a forradalom lejáratására használta fel. Ez azonban már nem a forradalom, hanem a Kádárkorszak történetének része. Az általános felfogás szerint az 1956-os forradalom november 4-ig, a szovjet csapatok második beavatkozásáig tartott. Valójában ez tévedés, amelynek legfőbb oka az alapvetően belpolitikai jellegű forradalom és az ország függetlenségének visszaállításáért folytatott, szabadságharc összemosódása. November 4-én a szovjet hadsereg ugyan megkezdte a magyar függetlenségi törekvések vérbefojtását, amit körülbelül egyheti harc árán el is ért, de ez még nem jelentette automatikusan a forradalom bukását, illetve az ellenforradalmi restauráció győzelmét. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak nevezett ellenforradalmi bábkormány ugyanis még további egy hónapig nem tudta ténylegesen irányítása alá vonni az országot, elsősorban a munkástanácsok által szervezett általános sztrájk miatt. A forradalmat végül a december elején elindított újabb véres erőszakhullám számolta fel, azaz a forradalom nem két hétig, hanem legalább másfél hónapig tartott. 1957-re az ellenforradalmi rendszer ugyan teljes győzelmet aratott és megszilárdult, ám a forradalom mégsem volt eredménytelen. Az események feltárták a szovjet kommunista rend299