Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

amit gyakran megmosolyogtató dicsekvéssel palástolt: „A magyar ember van olyan értelmes, mint bármely más nemzet fia. A magyar becsület, hazaszeretet, bátorság, lovagias gondolkodás kibír minden mértéket."

3

4 A környező népekről viszont nemzeti felsőbbrendűségi érzésének tudatában nyilatkozott: „a világháború egyetlen vétlen áldozataként éppen a magyarság maradt porondon, ...ezt a nemzetet szaggatták szét olyan népek, melyek még saruját megoldani sem lettek volna méltók".

3

5 A példákat hosszan sorolhatnánk, de talán ennyi is elég annak illusztrálására, mennyire elfogultan szemlélte a magyar és más népek viszonyát. Idős korában, Dózsa Katalinnal folytatott visszaemlékezése során Ferenczy kijelentette, hogy a mozgalom a növekvő német befolyás ellensúlyozására irányult.

3

6 1933-ban a Társadalmi Egyesületek Szervezete, melynek keretében a mozgalom indult, a németbarát Gömbös Gyula vezetése alatt állt. Ferenczy azonban - visszaemlékezése szerint - nem Gömbös, hanem Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky híve volt, a mozgalom megindítására is Bajcsy, Kiss János és Karácsony Sándor biztatta.

3

7 Joggal feltételezhetjük, hogy debreceni „kuruc" hagyományokon nevelkedett Ferenczy számára a német kulturális és gazdasági expanzió valóban nemkívánatos jelenségnek tűnt. írásaiból az is egyértelműen kiderül, hogy a magyar értelmiség angolbarát táborába tartozott. Német és náciellenes érzelmei azonban nem takarhatják el előlünk azt a tényt, hogy gondolatait a faji szemlélet hatja át. Mentora, Bajcsy-Zsilinszky a '30-as évek folyamán fokozatosan balra tolódott, írásainak szociális töltése egyre erősödött, a magyarság faji alapon való értelmezésével azonban nem tudott szakítani.-'

8 Teleki Pál ugyancsak nem volt mentes a nemzeti elfogultságtól - így a tőlük kapott eszmei útmutatás csak megerősíthette Ferenczy nézeteit. Faji szemlélettől átfűtött írásai a magyaros ruhamozgalomra is sötét árnyat vetnek. Az írás gondolatainak fonalát felvéve meglepő megállapításhoz jutunk. „Ha van tér, ahol a magyar szellem olyat alkotott, amely a maga nemében egyedül álló az emberi szellem alkotásai közt, elsősorban kétségtelen a ruházat az."

3

9 így aztán természetesen nem csodálható, ha olyan nagy veszteségnek érezte a nemzetközi viselet magyarországi térhódítását. Ezzel ugyanis a magyarság az általa legértékesebbnek tartott attribútumáról mond le. Kijelentése alapján azt feltételezhetnénk, hogy a magyarság a múlt század második feléig kizárólag nemzeti viseletben járt, és az európai divatot határain kirekesztette. Az ellentmondást feloldandó, a nemzeti viselet saját korában betöltendő szerepéről már így nyilatkozott: „annak szükségességét hirdetem, hogy a nemzeti viseletet állítsa vissza a magyar társadalom az azt megillető helyre, iktassa be újra az életbe, és tegye a magyar élet hatótényezőjévé".

4

0 A homályos megfogalmazás alapján nehéz megállapítanunk, valójában mire vállalkozott a mozgalom: a magyaros divat népszerűsítésére, avagy sokkal többre, a nemzeti viselet újbóli elterjesztésére. Az értelmezést mindenesetre megkönnyíti az a gondolata, melyben a mozgalom hatósugarát a középosztály hétköznapi és ünnepi magyar viseletére terjeszti ki. Elképzelése szerint a parasztságot meg kell hagyni eredeti viseletében, a felsőbb társadalmi rétegek számára pedig a díszmagyar megfelelő ünnepi öltözék. Ebből eredendően az új nemzeti ruházat jellege csakis polgári lehetett. Ferenczy írásaiban nem győzte hangsúlyozni, hogy a modern városi élet követelményeit a magyaros ruháknak a legmesszemenőkig ki kell 34 OSZK Kézirattár, Analekta 10372. 4. 35 Uo. 3. 36 F. Dózsa Katalin: A Muskátli c. kézimunkaújság és a magyaros ruhamozgalom. Ethnográfia 100. (1989)336. 37 Uo. 336-337. 38 I. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyetlen út a magyar paraszt. Bp. 1938. 39 OSZK kézirattár, Analekta 10372. 8. 40 Uo. 9. 141