Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
hogy a szülőket ne verjék nagyobb költségbe, gyakran azt a félmegoldást hozta, hogy a meglévő formaruhára tetettek zsinórozást vagy hímzett gallért. A Divatcsarnok a konfekcionált iskolai egyenruhát 1940-ben a következő összegekért kínálta: Bocskay leánykaruha, jó minőségű szövetből P 21Bocskay leánykaruha, jobb minőségű szövetből, jobb béléssel P 44.50Sötétkék szövetruha, fehér filc rátéttel P 29.50Bocskay leányka télikabát jó minőségű szövetből, bőségesen vattelinozva, szép szőrmegallérral, gondos, jó kivitelben P 51.50 — Bocskay leánykasapka,jó minőségű szövetből P 3—, 2.85. Bocskay fiúöltöny, jó minőségű szövetből P 25Bocskay fiúöltöny,jobb minőségű szövetből P 39Bocskay fiú télikabát, strapabíró szövetből, bőségesen vattelinozva, báránygallérral P 32Bocskay fiúsapka, jó minőségű szövetből P 2.75., 1.95. 1.45, Bocskay fiúsapka, bársonyból P 4.05., 3.60. Az iskolai évkönyvek azt mutatják, hogy a magyaros télikabátot szinte sehol sem írták kötelezően elő, ám felhívták a szülők figyelmét, hogy a legközelebbi vásárláskor magyaros szabású, zsinórosat válasszanak. Ha meg akarjuk határozni a mozgalom jelentőségét, mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolnunk, milyen esélyei voltak nagyratörő tervei beváltására. A korábbiakban már szó esett azokról a tényezőkről, amelyek a mozgalom „boldogulását" segítették elő. Elsősorban tehát arról a körülményről, hogy - Glatz Oszkár szavaival - „ma újra nemzeti szellők lengedeznek." 12 3 Nézzük meg röviden azokat a tényezőket, melyek „ellene dolgoztak." A '30-as években Magyarországon a középosztály számára minden lehetőség adott volt arra, hogy kövesse a nemzetközi divatot. A megreformált, a modern polgári életforma igényeihez igazított öltözködés már pusztán praktikus okokból is vonzó volt. Ennél fontosabb azonban az, hogy a kor magyar polgára nemcsak nemzeti érzéseit, de európaiságát is hangsúlyozni kívánta az öltözködésével, vagy éppenséggel kizárólag az utóbbit. Nem állíthatjuk, hogy a mozgalom harcosai megfeledkeztek volna erről. A magyaros ruhamozgalom éppen abban különbözött a múlt századi előzményektől, hogy tudomásul vette: az európai divat erős ellenfele. Sok elméleti következetlenség fakadt abból, hogy kénytelenek voltak a ruhamozgalom eszméit a divat fogalomkörével összekapcsolni. így született meg a „tartós magyar divat" abszurd eszméje, másik részről pedig az illúzió, hogy a magyaros öltözködési trenddel hosszú távon irányíthatjuk Közép-Európa, sőt talán egész Európa öltözködését. Kapóra jött, hogy a '30-as évek derekán Párizs érdeklődéssel fordult a különböző népek egzotikusnak érzett népművészete, többek között a magyar népi kultúra felé is. Bár magyaros ruhák mindenféle alkalomra készültek, elég hamar kétségek merültek fel, hogy a hímzéssel, zsinórral, csipkével díszített, általában egyszínű anyagok és a puffos ujj, hosszú, ráncolt szoknya, párta és főkötő alkalmasak-e a hétköznapi viselésre. Azt a nézetet, hogy a magyaros ruhák csak ünnepi viseletnek alkalmasak, Tüdős Klára Ünneplő című albuma is erősítette. Az Eucharisztikus Kongresszus, melyre igen sok díszruha készült, ugyancsak az anakronisztikus történelmi viselet tervezésére adott ösztönzést. Benedek Rózsi, a Muskátli állandó szerzője, arra a nehéz kérdésre, miszerint alkalmas lehet-e a paraszti ihletettségű magyar ruha a hétköznapi viselésre, a megoldást a paraszti ünneplőkkel szemben az 123 Glatz O. i. m. 5. 172
