Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
másik pedig matrózkabátban van. Egy másik fotón jól látható, hogy a bocskai-egyenruhához cseppet sem illő pöttyös selyemkendőt kötöttek viselője nyakába. A Történeti Fotótár gyűjteménye viselet- és divattörténeti szempontból valóságos „kincsesbánya". A '30-as évek polgári öltözködésének legfőbb vonulatai között jól kirajzolódik a magyaros divatjelensége is. A múzeumi fotógyűjtemények anyaga azonban - hasonlóan a tárgyi gyűjteményekhez - bizonyos mértékig önkényes szempontok alapján gyarapszik. A viseletfotókat gyűjtő muzeológus szeme minden bizonnyal „megakad" a magyaros öltözetet ábrázoló fotón, a valóságos arányok könnyen felborulnak. A családi fotóalbumok az egyes, esetlegesen bekerült képeknél sokkal többet árulnak el az öltözködésről. A '30-as években közép-, illetve alsó középosztálybelinek számító családok körében használatuk általánosan elterjedt volt. A megőrzött albumok egy-egy család öltözködési szokásaira vonatkozólag sok hasznos információval szolgálnak. Rajtuk keresztül mód nyílik az anyagi lehetőségek, a társadalmi státusz és a ruházkodás összefüggéseinek érzékelésére. A szóbeli közléseket nemcsak a „látvánnyal" egészítik ki, de sokszor korrigálják, pontosítják azok időrendbeli tévedéseit is. A továbbiakban nézzünk néhány példát arra, hogy a rendelkezésünkre álló források alapján a magyaros öltözködésre vonatkozólag milyen általános következtetéseket vonhatunk le. A korabeli propaganda alapján úgy tűnhet, hogy a magyaros ruhák a középosztály öltözködésében igen jelentős, sőt akár meghatározó szerepet játszottak. A jobboldali sajtó élénk visszhangja kísérte a pályázatokat és a divatbemutatókat. Nemcsak a Muskátli, de a kor másik jelentős kézimunkaújsága, a Tündérujjak, valamint az Új Idők kézimunkarovata is nagy részben magyaros mintákat közölt. Az Asszonyok Aranykönyve külön fejezetet szentelt a magyaros viselet népszerűsítésének. 11 2 Más források azonban sokkal szerényebb jelenlétről tanúskodnak. A Magyar Nők Lapja 1934 és 1940 között megjelent számaiban például mindössze néhány magyaros ruhát fedezhetünk fel. A MNM Történeti Fotótárában a '30-as évek viseletfotóin látható alakok alig több, mint 7%-a visel valamiféle „nemzeti jellegű" öltözéket, tehát magyaros ruhát, „díszmagyart", „magyar ruhát", zsinóros iskolai formaruhát stb. Az állami és egyházi ünnepekről készült képek a nemesi díszruhák töretlen népszerűségéről vallanak. A mozgalom által megálmodott magyaros férfiruhák és a paraszti ihletésű „ünneplők" száma csekély a „díszmagyarokhoz", illetve a nemzetközi divatot képviselő öltözékekhez képest. Azok a fotók pedig, amelyek nem valamilyen ünnepi alkalmat, hanem a mindennapokat örökítették meg, magyaros ruhát még kevesebbet mutatnak. Ugyanakkor jól körvonalazódnak azok a típusok, melyek e viszonylagos szerepen belül gyakoribbnak mondhatók. A női viseletek közül a leegyszerűsített, sokszor igénytelen díszruhák, illetve a népi hímzéssel ellátott, de a korabeli nemzetközi divat vonalait követő ruhák fordulnak elő nagyobb számban, ez utóbbiak leginkább nyári ruhák illetve blúzok. A férfiöltözetek többsége nem a mozgalom által óhajtott zsinóros, de modern szabású öltöny, hanem bocskai-forma, vagyis dolmány pantallóval, esetleg „szolidabb" formája, az ún. „kismagyar". Némiképpen kedvezőbb volt a magyaros ruhák használatát illetően az a kép, mely a „gyűjtések" során bontakozott ki. Adatközlőim döntő többsége fel tudta idézni egykori magyaros ruháját vagy ruhadarabját, emlékezett családtagjai ilyen jellegű öltözékére vagy éppenséggel arra, hogy környezetében nem hordták. Többen már csak azért is élénken emlékeztek, mert a magyaros női és lánykaruhák elkészítésében maguk is részt vettek. Itt kell megjegyeznünk, hogy a két világháború között a kézimunka oktatás ma már szinte hihetetlen hatékonysággal folyt: a 12-14 éves lányok olyan biztos technikai tudással rendelkeztek. 112 Asszonyok Aranykönyve. A női tudnivalók enciklopédiája. I-II. П. п., é. п. I. 122-143. 169
