Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

írásaiban, beszédeiben Ferenczynél sokkal óvatosabban, árnyaltabban fogalmazott. Látóköre - alkotó tevékenységénél fogva is - tágabb volt, mint pusztán teoretikus harcostársáé. Nála nem esik szó nemzeti viseletről, inkább a magyaros ruha népszerűsítéséről beszél. Előtérbe kerülnek a mozgalom esztétikai kérdései, az iparművészet és a divattervezés önálló szempontjai. Az évtized második felében férje, Zsindely Ferenc államtitkár révén a legfelsőbb társadalmi réteg soraiba került, ami a cselekvés és a „rálátás" nagyobb lehetőségét biztosította számára. A magyaros ruha szerepének kérdésével azonban ő is küzdött. Szíve szerint mindig, mindenkit magyaros ruhában járatott volna, olyan alkalmakkor is, amikor a kor európai divata megfelelőbb darabokat kínált. 1937-ben nyitotta meg Pántlika néven önálló szalonját a Belvárosban, melyet a magyaros divattervezés szolgálatába állított. A ruhák tervezése és előállítása idegenforgalmi látványosságként megtekinthető volt. 1938-ban megjelent Ünneplő című albuma.

6

7 Szabó Gabriella rajzain a megyéket képviselő emberpárok többnyire stilizált történelmi díszruhát viselnek, a népművészeti inspirációjobbára csak a tájjelleg kifejezésére szolgál. Az album anakronisztikus, ünnepi viseletnek is túlságosan jelmezszerű ruhái Tüdős Klára gazdag fantáziájáról vallanak, de a mozgalom „korszerű, népi ihletésű magyaros" viseletének eszményétől távol állnak. 1940-41 között Tüdős Klára a Magyar Divatcsarnok művészeti vezetője volt. Az áruházi katalógus szövegében a ruhamozgalom alapeszméit villantja fel: „Esztendőkkel ezelőtt, amikor a fejünkbe vettük, hogy a magyaros ruhaviseletből pedig állandó divatot csinálunk, sokan megmosolyogtak... sohasem pár méter jól szabott selyemre, vagy rátétes szövetre gondoltunk. Sokkal többre... Hittük, hogy a magyar ruha nem csak dísz, hanem élő szimbólum, mely ezer tarka változatban ugyan, dc szívünknél fogva tart össze bennünket magyar jelenünk és jövőnk szolgálatában... Rájöttünk, hogy értékeink vannak, megismertük mérhetetlen gazdagságunkat és megpróbáltunk belőle, ne tessék irtózni a szótól: üzletet csinálni... Az üzlet teszi gazdaggá, naggyá, hatalmassá a nemzetet és nem az adakozás, vagy a hipokrita szegénység."

6

8A Divatcsarnokban forgalmazott kollekció valóban az üzleti szempont maximális figyelembevételével készült. A ruhák tervezésénél a vásárlói igények kiszolgálása volt az elsődleges szempont. A Pántlika szalon invenciózus tervezője ebben a szerepben keveset árul el tehetségéből. A paszománydíszek, illetve a női ruhákhoz felhasznált kézimunkák ellenére is nyilvánvaló, hogy ez az eredetiséget feltételező műfaj igen kevéssé konfekcionálható. „Lassan jöttem rá, hogy az Áruház nem falvakban, de a pesti pincékben készítteti a népi hímzéseket, s hogy anyagban, munkában mindent silányabban reprodukál." - írta 1940-ben.

6

9 A megalkuvást túl nagynak érezte: egy év múlva felbontotta szerződését a Divatcsarnokkal és a Corvin Áruház művészeti vezetője lett. A Corvinban Tüdős Klára azt a feladatot kapta, hogy a női és gyermek konfekciót „teljesen magyaros stílusra állítsa át",

7

0 s szervezze meg a háziipar termékeinek bevezetését az áruház különböző osztályain. Eközben tovább vezette a Pántlika szalont, mely az áruház konfekcionált magyaros ruháival szemben egyedi, exkluzív modelleket készített a „legfelső körök" és a művészvilág számára. A mozgalom szoros kapcsolatot tartott fenn a „hivatalos" néprajztudománnyal. Györffy István a Gyöngyösbokrétával együtt ezt a mozgalmat is a néphagyomány átörökítésének fontos eszközének tekintette. „A magyar viselet kérdése is a nemzeti művelődés és a magyarságért való kiállás kérdése"

7

1 - írta 1939-ben Néphagyomány és a nemzeti művelődés című 67 Tüdős Klára: Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat. Bp.. 1938. 68 Magyart a magyarnak a Magyar Divatcsarnokból. H.n., é.n. 30-31. 69 DtseriE. i. m. 124. 70 Uo. 71 Györffy !. i. m. 42. 147