Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
azonban ilyennel nem rendelkezik, szerencsésebb, ha az új, ünnepi magyar viseletet a mozgalom elvei alapján tervezteti meg. Ferenczy a saját korában készült díszmagyarokat egyenesen „papagájízlésűnek" nevezte. 5: > Ugyancsak elutasította a mozgalom a harmincas években kispolgári körökben igen népszerű úgynevezett „magyar ruhát", mely nemcsak a szüreti bálok, aratófelvonulások jellegzetes viselete volt, de a már említett állami és egyházi ünnepek elmaradhatatlan tartozéka is. „... az általánosan használatban lévő nemzetiszín díszítéssel ellátott, bokorugró szoknyás, vagy piros mellénykés, fehér szoknyás és zöld kötős ruhák - a tenyérnyi kötők (elkerekítve, vagy szívalakra szabva!) -, az indián fejdíszekre emlékezető, flitterekkel, üveggyöngyökkel és más lehetetlen anyagokkal teletűzködött párták minden magyar hagyományt és ízlést nélkülöző szörnyűségek. A nemes szépségű magyar ruha ellen elkövetett ilyen merényletek megakadályozására törvényt kellene hozni." 5 6 - vélte Haranghy Erzsébet. Az elméleti munkák és a ruhatervek egyaránt arról tanúskodnak, hogy a magyaros ruhamozgalom követői a paraszti kultúrát tekintették az igazi forrásnak. „Mivel az öltözködés területén a nemzeti jelleget színében, vonalaiban a parasztság őrizte meg legjobban, a magyaros ruhamozgalom is a népművészet tanulmányozása alapján kívánja a mai magyar divat stílusát kialakítani" 5 7 - írta dr. Újvári Béla a Magyarosan, divatosan című kiadványban. „Ha régente az úri viseletből táplálkozott a paraszt, ma úrinál is a paraszt viselet forrásából kell merítenie, hogy újra éledhessen" 5 8 - véli Glatz Oszkár. „A magyaros vagy magyar ünneplő ruhát nem lehet álomból tervezni és nem is szabad. Az álomnál nagyszerűbb terep szolgál kiindulásul: a paraszti viselet" 5 9 - fogalmazta meg a gondolatot Vadon József. Avagy Tüdős Klára metaforájával: „A népművészet az a balzsam, amelytől meggyógyulhat ez a felemás, se magyar, se nyugat európai gyökértelen mai kultúránk." 6 0 A mozgalom tehát annak a 19. századi, romantikus eszmének a talaján fakadt, mely a nemzeti sajátosságok legfőbb őrzőjének a parasztságot tartotta. A gondolat az 1930-as években a népi mozgalom révén ismét előtérbe került. Mivel a magyaros ruhamozgalom számos kapcsolódási pontot mutat a kor e jelentős szellemi irányzatával, kézenfekvő, hogy kissé részletesebben is - ne csak e gondolat kapcsán - megvizsgáljuk viszonyukat. A népi mozgalom sokféle ideológiát és politikai állásfoglalást fogott össze. Közös törekvéseik - a társadalom demokratikus átalakítása, illetve a parasztság anyagi és kulturális felemelése a földkérdés megoldása révén - az eltérő álláspontok ellenére is éveken át valamiféle egységben tartotta őket. A nézetkülönbségek azonban indokolttá teszik, hogy ne egységes hatásukról beszéljünk. A magyaros ruhamozgalom, ha korántsem ennyire, de bizonyos szempontból ugyancsak megosztott volt. A két mozgalom legfontosabb közös eszméje az új nemzeti középosztály megteremtése. Míg azonban a „népiek" a parasztságot tartották legfontosabb bázisának, Ferenczy saját közegének, a nemesi-polgári eredetű tisztviselőrétegnek is fontos szerepet szánt. Az általa identitását vesztettnek tartott réteg „átalakítását" alapvetően a népi hagyományok átörökítésével képzelte. Parasztságképe - mint láttuk - romantikus, a hagyományos kultúra bomlását nem látta, vagy nem akarta észrevenni. A paraszti eredetű városi munkássággal mint a nemzeti középosztály lehetséges forrásával - nem számolt. A népi mozgalom szociális 55 Ferenczy F.: Magyarok vagyunk i. m. 22. 56 Haranghy Erzsébet: Magyaros ifjúsági ruhák. In: Ferenczy Ferenc: Magyar ifjúsági ruhák. Bp. 1935. 13-15. 57 Újvári Béla: Magyarosan, divatosan. Bp., é. n. 1. 58 Glatz Oszkár: A magyar ünneplő. In: Magyaros öltözet. 100 ruhaterv. Összeáll.: Vadon József, [Bp.], [1940.] 5. 59 Vadon József: Célunk! In: Magyaros öltözet, i. m. 8. 60 Dizseri E. i. m. 104. 145
