Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

rátérnénk, néhány kézenfekvő kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Mekkora jelentőséget kell tulajdonítanunk a Ferenczy által képviselt ideológiai háttérnek? Hogyan viszonyulnak a ruhák illetve elterjedésük az írásokban kifejtett nézetekhez, vagyis mennyire azonosultak velük a tervezők és legfőképpen a ruhák viselői? Anélkül, hogy elöljáróban sommás kijelentéseket tennénk, néhány dolgot leszögezhetünk. A ruhák elemzése - éppen „tendenciózus" voltuk miatt - önmagában is túlnő a divattörténet keretein. Úgy gondolom, bármilyen érdekes morfológiai kérdések vetődnek is fel, a társadalmi és ideológiai háttér megrajzolása nélkül lényegében megválaszolatlanok maradnak. Az írások szerepének túlértékelése nélkül megállapíthatjuk, hogy azok a mozgalom történetének szerves részét képezik. Ezért már eleve nem mondhatunk le e sok hasznos információt szolgáltató forrás használatáról. Ferenczy 1933-as, kéziratban maradt, cím nélküli írását érdemes részletesen is végigkövetnünk.

2

6 Ennek alapján ugyanis képet kaphatunk arról, melyek voltak azok az eszmék, nézetek, amelyek a mozgalom megszervezésére késztették. Későbbi tanulmányainak legfontosabb gondolatai már ebben megjelennek. Bevezetőjében egy két évvel korábban átélt élményére, a Gyöngyös Bokréta rendezvényére emlékezik. Vallomása szerint e színes, sokféle népviseletet felvonultató, reprezentatív alkalom hatására született meg benne a mozgalom gondolata. Ferenczy számára a Gyöngyös Bokréta felvonulása a parasztság élő kultúrájának bizonyítéka volt. A Bokréta mesterséges, álnépi, az idegenforgalom számára létrehozott világát autentikusnak tekintette. Lelkesedését legegyszerűbben a népi hagyományok felületes ismeretével magyarázhatjuk. Tudjuk azonban, hogy a kor talán legjelentősebb néprajztudósa, Györffy István is bizonyos mértékig elismerte és támogatta a Gyöngyös Bokréta tevékenységét.

2

7 Tiidős Klára pedig, akinek néprajzi tájékozottságához nem férhetett kétség, maga is aktívan részt vett rendezvényein. A Bokréta a hivatalos kultúrpolitika által támogatott, nagy tömegeket érintő mozgalom volt. Mindazok, akik valamilyen módon bekapcsolódtak munkájába, azt érezhették, hogy a népművészet „ügyét" hatékonyan mozdíthatják általa előre. Rendezvényei elsősorban látványosságra törekedtek, a néprajzi hitelesség igénye háttérbe szorult. Akik ezt felismerve mégis támogatták, abból a szándékból tették, hogy a végveszélyben érzett népművészetet bármi áron, mindenféle eszközzel mentsék. Ferenczy lelkesedése a Gyöngyös Bokréta iránt viszont nem ebből fakadt. Sem ebben a munkájában, sem a későbbiek során nem találjuk nyomát annak, hogy a hagyományos paraszti kultúra válságát érzékelte volna. A Bokréta nemcsak a paraszti világ szellemi erejéről győzte meg, de arról is, hogy az élő népi kultúra az egész nemzet számára mintául szolgálhat: „mint valami szent tűz csapott fel előttem a maga közvetlen, nagyszerű valóságában a magyarság éltető, teremtő ereje, a nemzeti Géniusz népet formáló, alakító, fenntartó csodája."

2

8 A továbbiakban kövessük végig nagy vonalakban az írás gondolatmenetét! 1. A magyarság tragédiája nem a világháborúval és Trianonnal kezdődött, hanem a kiegyezést követő évtizedek rossz irányba tartó fejlődésével. Ekkor veszítette el fokozatosan nemzeti karakterét, önbecsülését, ekkor került idegen kultúrák hatása alá. 2. A müveit európai nemzetek csak akkor fogják a magyarságot körükbe visszafogadni, ha az ismét rátalál elveszett nemzeti értékeire. Szégyenkeznie pedig nincs miért, hiszen bármelyik nemzettel felveszi a versenyt ízlés, szellem tekintetében. 26 Ferenczy Ferenc magyar ruhamozgalmi beszéde. 1933. (Kézirat) OSZK Kézirattár, Analekta 10372. 27 Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Bp. 1939. 80-82. „Megvalósítását nyolc évvel ezelőtt én javasoltam Paulini Bélának". A későbbiek során azonban Györffy megjegyzi, hogy a Bokréta mozgalmat etnográfusi felügyelet alá kéne vonni. 28 OSZK Kézirattár, Analekta 10372. 1. " 139