Folia historica 24
I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években
3. A nemzeti viselet az elhagyott értékek közül a legjelentősebb, hiszen az európai népek közül csak a skót rendelkezik hasonló, évszázadokon keresztül őrzött hagyományos öltözékkel. A magyarságnak nemcsak esztétikai okokból kell visszatérnie nemzeti viseletéhez, hanem azért is, mert jelenlegi állapotában nem mondhat le nemzeti érzései kimutatásának e fontos eszközéről. 4. Meg kell teremteni a magyaros jellegű ruházat divatját. A parasztság és a nemesség megőrizte hagyományos viseletét, a középosztály és a polgárság viszont a múlt század második felében fokozatosan elveszítette. A mozgalom lényege tehát az, hogy ez a réteg megtalálja a státuszához, a modern korhoz és anyagi lehetőségeihez illő nemzeti viseletét. Mivel a középosztály magyar ruhájának fejlődése megszakadt, mai formája már csak iparművész tervező segítségével alakítható ki. 5. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége az összes „divatirányító tényező" egyöntetű állásfoglalása alapján elhatározta, hogy magyaros szellemű ruhatervek elkészítésére országos pályázatot ír ki, a díjnyertes terveket vándorkiállításokon bemutatja, a legsikerültebb terveket elkészítteti. A Monarchia által közvetített liberális társadalomfejlődést tehát károsnak, magyarellenesnek tartotta. Véleménye szerint ennek következménye az idegen kultúrák túlságosan erős befolyása, s a magyar kultúra elszíntelenedése. Mivel a nemzet fennmaradásának záloga hagyományainak megtartása, „az a nép, amely nyelvét, művészetét hagyományait feledte, amely egyéniségét elvesztette, saját maga húzta meg önmaga fölött a lélekharangot". A magyaros ruhamozgalom lelkes támogatója, Glatz Oszkár a 19. század második felének „racionalizmusát, mely az élet súlypontját teljesen az anyagiakra fektette" 2 9 tette felelőssé a nemzeti viselet megszűnéséért. Ferenczy szerint pedig a „magyar értékektől" való elfordulás következménye a vesztes világháború, a forradalmak, a trianoni békediktátumok. A nemzet tragédiájának nehezen feldolgozható élménye nemcsak önvizsgálatra, de bűnbakkeresésre is alkalmat szolgáltatott. Ferenczy homályos vádaskodásában a harmincas évek egyik visszatérő, sokak által felvetett gondolata szólal meg. „Hazánkban a múlt század második felében egy olyan megdöbbentő áramlat lett uralkodóvá, amelyet hatásaiban szemlélve nem lehet eléggé gyászosnak, rövidlátónak, tragikusnak és bűnösnek tartani..." „...a közvélemény ...idegen kultúrák bírálat nélküli vérátömlesztésével kísérletezett és mérgezte a magyar szellemet". 3 0 Ugyanebből a meggyőződésből született meg 1938-ban Farkas Gyula, a berlini egyetem magyar professzora tollából. Az asszimiláció kora a magyar irodalomban című nagy visszhangot kiváltó írás. 3 1 A szerző szerint 1867 után az idegen elemek olyan mennyiségben áramlottak az országba, hogy az a magyarság nemzeti egyensúlyának felbomlásához és a középosztály „faji" széteséséhez vezetett. Németh László A magyar élet antinómiái 3 2 című tanulmányában, majd Szekfü Gyula kérésére Farkas Gyulának írt Kisebbségben 3 3 című „választanulmányában" ugyancsak a kiegyezés utáni évek nagyarányú zsidó és német asszimilációját teszi felelőssé a magyarság „balsorsáért". Ferenczy — sok más kortársához hasonlóan — a nemzeti sérelem kiváltotta „megváltozott tudatállapotban" alkotta meg ítéleteit. Számára a világ magyarokra és ellenséges idegenekre oszlott. A nyugat-európai, „művelt" népekhez fűződő viszonyát a kisebbségi érzés motiválta, 29 Sz.: A magyar ruhamozgalom és a nemzeti törekvések. Muskátli magyar kézimunkaújság. Magyar Iparművészet 39. (1936) 17. 30 OSZK Kézirattár, Analekta 10372. 1., 3. 31 Farkas Gyula: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867—1914. Berlin, 1938. 32 Németh L.: A magyar élet antinómiái. In: Uö: Sorskérdések, i. m. 102-126. 33 Németh L.: Kisebbségben. In: Uő: Sorskérdések, i. m. 408^183. 140
