Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

formának az értékelését és felhasználását: alapvetően a természetjárás, a „falusiasság" szimbólumává vált. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a 19. században kibontakozó turizmus jelentőségét e viseleti forma elterjedése szempontjából. S talán az sem véletlen, hogy női párja, a dimdli a 19. század második felében éppen a korai turizmus legkedveltebb alpesi központjaiban nyerte el mindmáig megőrzött formáját. A turizmus fejlődésével együtt növekedett a „Tracht" népszerűsége is. Talán az észak-németországi hirtelen megnövekedett ipari metropolisok lakói is saját életformájuk ellenpárját látták meg benne, s ezért váltak egyre többen híveivé. Egymás után alakultak az egyesületek, („Gebirgs- und Volkstrachtenverein") olyan költői nevekkel, mint havasi rózsa (Almenrausch) vagy havasi gyopár {Edelweiß). A „Tracht" fokozatosan egy egész jelenségcsoport (némi túlzással azt is mondhatnánk: értékrend) legfontosabb szimbólumává vált. A társadalom korlátain felülemelkedő kedélyesség, a természetesség, a sörivás és az egészséges falusiasság jelévé lett. A „Tracht" (a jelenséget pontosan megjelölő magyar szó hiányában nevezzük mi is így) egész Európában egyike a leggyakrabban viselt, egyértelmű nemzeti jelleget mutató ruhafajtáknak. Kialakulása a magyar ruhamozgalom számára több olyan tanulsággal is szolgál, amelyek érdemesek arra, hogy külön is kiemeljük őket. Nem azért kell rájuk felhívnunk a figyelmet, mert Magyarországon is hasonló módon mentek végbe ezek a folyamatok, sokkal inkább a hiány tudatosítása a felsorolás. 1. A „nemzeti" ebben az esetben nem a német nyelvterület egészét jelenti, hanem csak egyetlen tájegységet. Az alpoki-délbajor területet fokozatosan azonosítják a viselet tekintetében először Bajorország egészével, majd később az egész németséggel. 2. A nemzeti jelleg megjelenítése nem a történelmi öltözet új életre keltésével történik meg, miként azt a korábban ismertetett mozgalmak próbálták elérni. A „Tracht" annak ellenére, hogy népszerűsítésében elsőrendű szerepet játszott az arisztokrácia néhány képviselője, alapvetően „alulról" elterjedő viselet. Dolgozatom témájához nem tartozik szorosan hozzá annak az igen nehéz kérdésnek a vizsgálata, mennyire tekinthetjük „népviseletnek" az alpesi öltözéket, azt azonban meg kell állapítanunk, hogy korántsem paraszti viseletről van szó. 3. A „Tracht", mint polgári viselet nem kizárólag a nemzeti érzések megjelenítője, több dolgot is kifejez. Nem politikai állásfoglalás kapcsolódik azonban hozzá, mint a magyaros ruhákhoz, hanem olyan értékek, mint a természetes életstílus és a kedélyes világszemlélet. A nemzeti viselet megteremtésére irányuló német, svéd, osztrák mozgalmakat néhány évtizedes késéssel Magyarországon is hasonló kísérlet követte. Némiképpen más volt azonban a helyzet nálunk, hiszen a történelmi viselet még élő forma volt. Mindennapi öltözékként ugyan már a 18. század végére fokozatosan elveszítette jelentőségét, de mint konzervatív hagyományt a vidéki nemesi udvarok, illetve a falusi lakosság még őrizték. Udvari díszruhaként pedig akkor is megtartotta népszerűségét, amikor a divatot követő rétegek hétköznap és egyéb ünnepi alkalmakkor már az európai formákat részesítették előnyben. így a nemzeti viseletet nem régen elhagyott és sajátosnak érzett elemekből kellett rekonstruálni, hanem az amúgy is létező magyar ruhát a korszerű divat segítségével felújítani. A reformkor magyar ruhamozgalma tehát azzal a helyzeti előnnyel indult, hogy az általa propagált ruha korántsem volt olyan jelmezszerű, szokatlan látvány a közönség számára, mint a már említett országokban. Sikerét az is erősítette, hogy a reformkor egyéb nemzeti törekvéseivel - a magyar nyelv, irodalom, tánc ápolásával - szerves egységet alkotott, s így, mint a demonstráció látványos eszköze, nem tűnt öncélúnak. Az 1830-as évek elejétől a bécsi udvarban korábban csak egzotikus látványosságként szemlélt magyar díszruha fokozatosan a nemesség más alkalmakkor is szívesen, büszkén 135