Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

hatta meg eredendő rokonságát a korabeli nemzetközi divatirányzatokkal. Nem így a férfiviselet: a kabát és a nadrág határozottan régies volt és ennek köszönhetően nemzeti jelleget mutatott. Természetesen nem volt véletlen, hogy ez a historizáló külső éppen II. Gusztáv Adolf korához (1594-1632) nyúlt vissza. Krünitz Enciklopédiája így fogalmaz: „Ez a viselet a svéd nemzeti nagyság megteremtőjének, Gusztáv Adolf korának viseletét tekintette forrásnak."

3 A svéd példa vitákat robbantott ki Németországban is. A Journal von und fur Deutschland 1785-ös számában ez olvasható: „das wir Deutschen in Kleider-Tracht, Umgang und Sitten, scolvische Nachahmer der Franzosen sind und daß wir dadurch nicht nur täglich sichtbarer an Originalität und Gepräge verlieren, sondern auch, daß diese Nachahmung der Ausländer einen unserer Moralität, unsem Finanzen und unserer Handels-Bilanz gleich schädlichen Luxus bey uns immer allgemeiner macht."

4 Ellenszerül a szerző a nemzeti viselet elterjesztését javasolja, de megvalósításának módját nem tudja megmutatni. A kötelező viselet rendeleti úton történő bevezetése ugyanis Svédországban sem hozott kézzelfogható eredményeket. Egy generációval később, amikor Napóleon fellépése jelentősen hozzájárult a német nemzeti érzések kibontakozásához, új időszerűséget nyert a német nemzeti viselet megteremtésének kérdése. Friedrich Ludwig Jahn

5 általánosságban beszél az idegen befolyásról, mellyel szemben védekezni kell, szavai azonban egyértelműen bizonyítják, hogy mindenekelőtt a francia befolyásra gondol. Szerinte a Rajnán túlról csak idegen pompakedvelés (Ziersucht) árad az országba, mely megzavarja a szívet és az ízlést. Ezen változtatna a nemzeties viselet, amelynek olcsónak, tartósnak és általánosan viselhetőnek kell lennie s emellett még szépnek is. A társadalmi osztályokat a kiegészítőkkel: arany illetve ezüstgombok, csatok vagy hímzések alkalmazásával lehetne megkülönböztetni. A különböző életkorú és családi helyzetű nőket eltérő színű szalagok segítségével jelölné meg. Jahn kezdeményezése csak felhívás maradt, amelyet senki sem követett. Hasonló elveket vall J. J. von Willemer 1814-ben megjelent írása is: Von den Vorzügen einer Nationaltracht. Ein Wort an Deutschlands Frauen. О is a franciás ízléstől való eltávolodást sürgeti s vele szemben a német gondolkodást (Sinn) és öltözködést szorgalmazza. Amiért külön érdemes kitérnünk rá, az a gondolat, amely magyarországi visszhangját Vahot Imre cikkében találja meg. Willemer úgy véli ugyanis, hogy a „német asszony" ismét többet fog a ház körül szorgoskodni és a családjával törődni, ha energiáit nem köti le az örökösen változó divat követése. A lipcsei Népek Csatájának első évfordulóján Emst Moritz Arndt

6 azt követelte, hogy az ünnepségeken kötelező legyen „eine teutsche Tracht" viselése, amelytől az remélte, hogy elősegíti a nemzeti összetartozás érzésének megerősödését. A lipcsei Allgemeine ModenZeitung 1815-ben közli az ország különböző részeiből származó szabók ez alkalomból készült németes ruhaterveit.

7 Ezekből kiderül, hogy szinte minden terv készítője ragaszko3 Idézi: uo. 219. 4 Idézi: Widmann, M.-Ley, A. i. m. 381. 5 iahn, F. L.: Deutche Volkstracht. Berlin, 1812. 5. A szerző egyébként igazi hírnevet egy másik írásával szerzett, melynek tartós hatása volt a német iskolai nevelésre: a Die deutsche Turnkunst (Berlin, 1816.) című munkájában arra hívja fel a figyelmet, milyen fontos szerepet kell játszania az ifjúság nevelésében a testedzésnek. Ebben a müvében szabad folyást enged sovinizmusának és franciagyűlöletének: Keiner darf zur Turngemeinschaft kommen, der wissentlich Verkehrer der Volksthümlichkeit ist und Ausländerei liebt, lobt und beschönigt. 6 Idézi: Widmann, M.-Ley, A. i. m. 381. 7 Idézi: uo. 383. 133