Folia historica 24

I. Tanulmányok - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Magyaros ruhamozgalom az 1930-as években

szoros szálak fűzik ugyanis gondolatvilágát a megelőző korok s mindenekelőtt a romantika eszméihez, hogy csak velük vizsgálva nyerhetünk megközelítőleg teljes képet. Annál érdekesebbnek fogjuk találni, hogy maga Ferenczy és a mozgalom „teoretikusai" sohasem hivatkoznak történelmi vagy külföldi példákra. E fejezet célja nem az, hogy a szerteágazóan sokrétű s főként a romantikában kiteljesedő nyugat-európai kezdeményezésekről általános áttekintést adjon, csak azokat a tényezőket fogjuk kiemelni, amelyeknek meghatározó jelentőségük volt a „nemzeties" öltözködésre vonatkozó magyarországi elképzelések kialakulásában. Ezért természetesen ebben a tekintetben is - miként a magyarság 19. századi szellemi fejlődésében általában - a németség játssza a meghatározó szerepet. A német mozgalmak történetében, meggyőződésünk szerint, két egymástól többé-kevésbé elkülönülő jelenségcsoportról kell szót ejtenünk: először a 18. század végének, illetve a 19. század első harmadának össznémet törekvéseiről, majd másodikként egy meghatározott tájegység, a BajorAlpok viseletének térhódításáról. A német nemzeti viselet megteremtésére irányuló törekvések gyökerei a 18. sőt a 17. századra nyúlnak vissza, arra a korszakra tehát, amikor a francia udvarnak döntő befolyása volt a divatos öltözködés normáinak alakulására. Számos kritikus hang emelt szót ekkor ez ellen a befolyás ellen, melyek hangvétele erősen polemikus és franciaellenes volt. így ír Johann Michael Moscherosch, a neves prédikátor korának erkölcsi hanyatlását kifogásolva 1640 körül: „Dann sobald kan nicht eine Wälsche närische Gattung aufkommen, daß ihr ungerathene Nachkömmlinge nicht sobald dieselben müst nachäffen und fast alle viertel Jahr ändern".

1 Ezek a nézetek inkább általában véve divatellenesek s nem jutnak el odáig, hogy a nemzeti viseletet állítsák szembe vele. A francia divat varázsával szemben természetesen nem lehetett semmit elérni szavakkal. Később, a 18. század végén a korábbi kifogások mellett felbukkant egy újabb szempont is. A kamcralizmus szellemének hatására megfogalmazódnak a gazdasági érvek. A nemzeti önellátás áldásaiban bízva megpróbálnak újabb anyagi forrásokat feltárni a gazdaság számára. Arra törekszenek, hogy a kivitel minél nagyobb, a behozatal viszont minél kisebb legyen. Ebben az összefüggésben kapnak fontos szerepet a „ruharendeletek". Ezek segítségével próbálták a hatóságok a késő középkor óta - kevés sikerrel - szabályozni a társadalom egyes rétegeinek születés szerint elkülönülő (nemesség, polgárság, parasztság) viseleteit. A 18. században legfőképpen a kameralizmus következtében terjedt el az a nézet, hogy az állam számára jövedelmezőbb lenne, ha alattvalói számára szabadságot biztosítana az öltözködés területén, ahelyett, hogy mint eddig, előírná minden rend számára viseletének anyagát, szabását és tartozékait. „Man hält daher die Kleiderordnungen vor schädlich, und nimmt den Grundsatz an, daß man einem jeden die Freyheit lassen soll, Kleidungen zu tragen, welche er will, wenn nur inländische Waaren darzu genommen werden." - mondja Bergerius, aki a ruházkodási luxussal kívánta fellendíteni hazája gazdaságát 1770-ben.

2 Ennek a szemléletnek a következményeként született meg a kötelező nemzeti viselet gondolata, s váltotta valóra azt éppen II. Gusztáv Adolf svéd király kicsapongó udvara: olyan viseletet írt elő, melynek az volt a feladata, hogy szembeszálljon a nemzeti sajátságoktól idegen viselettel s egyszersmind az igényes ruházat beszerzésére szánt összeget az országban tartsa. A javasolt női viselet persze kevés eredeti svéd vonást tudott felmutatni, és nem tagad1 Idézi: Widmann, Marion-Ley, Andreas: Varieté de la mode. 1786-1986. Anziehungskräfte. München. 1986. 380. 2 Idézi: Deneke, Bernward: Beiträge und Geschichte nationaler Tendenzen in der Mode von 1770-1815. Schriften des Historischen Museums Frankfurt a. M. 12. (1966) 218. 132