Folia historica 23/2

Sedlmayr Krisztina: Életmód és enteriőr Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényében

vatkozva, már ötödik éve nyugdíjaztatta magát. A megyei levéltáros a IX. fizetési osztályba tartozott, éves jövedelme a század elején 2600-3200 korona között mozgott, melyet külön­böző pótlékok növeltek. Ez az összeg tisztes, de szerény megélhetést biztosított. Kosztolányi a házaspárt idős, sőt öreg embereknek ábrázolja, holott a férfi ötvenkilenc, az asszony mindössze ötvenhét éves. Lányuk, Pacsirta - akinek Kosztolányi nem ad valóságos kereszt­nevet! - a történet idején harmincöt éves. Vénlány. Felső polgári leányiskolát végzett. Azóta otthon van; háztartást vezet, kézimunkázik, olvas. Magányát szerencsétlen sorsú asszony­barátnője oldja, aki otthonában időnként meglátogatja. A háromtagú család visszavonultan él, csak az asszony rokonságával tart fenn többé­kevésbé laza kapcsolatot. A férfi fiatal korában a sárszegi férfi-társaság aktív szereplője volt, az úri kaszinó tagja, híres tarokkjátékos. A történet idejére egyetlen fiatalkori szenvedélye marad: a történelmi családok kutatása. Vajkay mély nemzeti érzéseihez nem férhet kétség, ami a kor értelmezésében a „48-as" eszményekhez való ragaszkodást jelentette. így azt a „függetlenségi" hírlapot járatta, melyet még az apja rendelt meg. A család a március tizen­ötödikéi ünnepségekre is kivonul, sőt meghatottan könnyezik. A Vajkayak mélyen vallásos, katolikus család. Rendszeres templom-járók, a vasárnapi „szagos-misén", melyet a sárszegi elit látogat, állandó helyük van. A templomi szertartás a nagyon kevés alkalom egyike, amikor a helyi társadalommal érintkezésbe kerülnek. A történet során kiderül, hogy a család lassan, fokozatosan szorult ki a kisváros által kínált társadalmi életből. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Pacsirta vénlány marad, úgy húzódnak vissza kcrítéssel-fallal körülvett otthonukba. A századfordulón egy hozzá ha­sonló „úrilány" számára nincs más alternatíva, mint a férjhez menés. A kisváros köz­véleménye különösen kegyetlen, s nemcsak Pacsirtát veti ki, de a család egészét fosztja meg mozgásterétől. Az apa minden kapcsolatot felszámolt, megírta végrendeletét és a halálra készül. Az anya még nem adta fel a reményt; számára a mindennapok elfoglaltságot és talán apró örömöket is nyújthatnak. Pacsirtával együtt buzgón járnak a Katolikus Nőegylet össze­jöveteleire, mely keddenként társadalmi státuszuknak megfelelő programot kínál nekik. Ház, kert, berendezés A Vajkay család otthona Sárszeg egyik külső, mesteremberek által lakott utcájában fekszik. Jellegzetes dél-alföldi városi ház, mely öt ablakkal néz az utcára, falai fehérre meszeltek, nagy, fekete rácsos kapuja téglával kirakott udvarra vezet. A ház előtt barátságos, vad­szőlővel borított veranda, mögötte kert: virágágyak, akác-, ecet- és vadgesztenyefák, orgona­bokrok. A századforduló kispolgári ízlésének jellegzetes tárgyai - kőtöq^e és karókra tűzött üveggömbök - díszítik. A vizet kút biztosítja. A fa alatt kerti pad, ahol Pacsirta kézi­munkázni szokott. Plasztikus képet kapunk a ház elrendezéséről, a bútorokról, sok apró tárgyról is. Az öt egymásba nyíló szoba a polgári otthonok hagyományos funkcionális meg­osztását követi: ebédlő, szalon, háló, dolgozó, lányszoba. A szobák előtt folyosó húzódik, ahonnan a központi helyen lévő ebédlőbe lehet lépni. A folyosó kövét „rongypokróc" fedi. Az ebédlő faragott, támlás székei és az oszlopos, rekeszekkel ellátott támlás dívány ­mint az ebédlő kiegészítő darabja - leírásában nem nehéz egy „Altdeutsch" garnitúrát felis­mernünk. Az ebédlő hagyományos kelléke, a faragott, rézingájú óra itt sem maradhat el. Vitrinben őrzik a különféle emlékpoharakat és egyéb útiemlékeket, apró-cseprő tárgyakat. Az ebédlőt keleti mintájú, gyári szőnyeg fedi. A falon Székely Bertalan Dobozy és hitvese c. képének másolata, valamint két nyomat: az első magyar felelős minisztérium és Batthyány Lajos kivégzése. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom